Lehetetlen időzítés

Küszöbön álló probléma vagyok - mit kezdesz velem?

Végső remény - 2.fejezet

Végső remény - 2.fejezet

-Várj!Kérlek!Nem akarok felébredni! - sikította Molly,de már érezte,hogy minden hiába.

-Szerezz sok élményt,és barátot!Még látjuk egymást,kicsi lány.Ne felejtsd el! - halkan még ennyit hallott.Ez után felébredt.

-Molly!Molly!Ébredjen!!! - hallotta meg a nevelőnő idegesítő hangját.
-Mi van? - morogta,és nagyokat pislogott.
Rájött,hogy a padlón fekszik.
-Nem mi van,hanem Tessék! - szólt rá a nő. -  Azt hittük már fel sem ébredsz.Liliana szólt,hogy már egy órája  furcsa rohamod van.
-Roham?Mi a f... - gyorsan befogta a száját.
De már késő volt.
-Mit is akart mondani? - nézett rá gonoszan villámló tekintettel

-Ezek a mai fapadlók olyan kényelmetlenek.. -pakolta meg a parkettát Molly.

-Értem.Azért kérem ezt vegye be. - mutatott az éjjeliszekrényre,ahol egy pohát víz,és mellette egy fájdalomcsillapító gyógyszer volt. - És zuhanyozzon le.
Molly miután mindezt megtette,megkérdezte szobatársnőjét :
-Mi történt?
A lány felnézett a könyvéből.
-Beszéltél álmodban,majd erősen ziháltál,levetetted magadról a takarót,és leestél.Gonsdolom az esésre,vagy a Nyanya kiabálására ébredtél fel. - kuncogott.
-Hát ja.
-Mit álmodtál?
-Semmit.
-Rendben. - és újra olvasni kezdte a könyvét.
Li-ben az a jó,hogy minden helyzetet elfogad,és még ha tudja is,hogy nem úgy van,akkor is csak csendben továbblép.
-Mit olvasol?
-Amit találtam a könyvtárban. - Li-ről tudni kel,hogy már majdnem az összes könyvet kiolvasta az árvaházkönyvtárában. - Ez valami új,de nekem nagyon tetszik.Egy felnőtt nőről szól,aki feladja a luxus állását Washingtonban,hogy segítse az embereket egy kis városban recepciósként az apja rendelőjében. - mutatta fel a könyvet. Caroline Jourdan - Ha a helyén van a szíved. - Mindjárt végeztem.
-Aha.Hány óra van?
-Még csak 6.
-He?!
-Ma nincs tanítás,nem emlékszel?Munkaszünet.
-Uhh. - görnyedt le Molly. -Akkor mit csináljunk?
-Én nem teszem ki innen a lábam.Te meg valószínüleg 5 perc mlva kitalálsz..
-Megvan..Hihi.. - dörzsölte össze a kezét Molly. -Az a Nyanya megbánja a bűneit!
-..valamit. - fejezte be a megkezdett mondatát,és nyugodtan tovább olvasott Lili.
Molly épp a folyóson ment,és nyakkendője bekötésével bajlódott,amikor nekiütközött egy nőnek.
-Elnézést! - állt félre zavartan.
-Semmi baj Molly.Úgyis téged kerestelek. Kensten Emma vagyok.A férjemmel azért jöttünk,hogy örökbefogadjunk.
-Eh???Engem?Ki?Mi?Mivan??? 
Borzasztóan érzem magam,hogy egy ilyen egyszerű dolgot nem bírok felfogni..Ember,ez a nő és a férje azért jött,hogy engem örökbefogadjon!!-Keljé má fel,és ne mutasd a rossz oldalad! - kiabált Molly saját gondolataival.
-Már majdnem mindent elintéztük.Azért jöttem,hogy segítsek összepakolni.Persze csak ha van valami személyes tárgyad.Ruhákra nem lessz szükséged,útba veszünk egy plázát.Amíg engem látsz,ne kételkedjbenne hogy egy csini csajt csinálok belőled! - kacsintott.
-Öö..Akkor én visszamennék..Egy..egy személyes tárgyamért. - hátráltam.
-Rendben,az igazgatói irodában találkozunk!
Amikor benyitott a szobájába semmi változást nem vett észre.
-Li,elmegyek.
-Oké.
-Mármint úgy elmegyek,hogy örökbefogadtak. - világosította fel barátnőjét.
-Ja.Hát akkor..Szia. - állt fel,és a maga nyugis tempójában odasétált Mollyhoz,és megölelte.Az visszaölelt.
-Biztos hogy jó lesz ez így? - kérdezte Molly. - NEm..nem akarlak egyedülhagyni,és..és..
-Jó lessz.Nem leszek egyedül. - mondta halk,megnyugtató hangon.
-Mikor voltál nem egyedül? - kérdezett vissza Molly.
-Ez nem számít.Most csak az számít,hogy neked sikerült szülőket találnod.Én itt leszek,valószínüleg itt is maradok..
-Természetesen gondolni fogok rád.. - engedte el a barátnőjét Molly.
-Nem,nem így értettem.Csak azt,hogy ha kaptál egy esélyt,azt meg kell ragadnod.Menj,és tedd azt,amit mindig is akartál.Élj,rendesen.
-De..
-Menj. - nyomanta a Molly kezébe a naplót,majd kitessékelte az ajtón. -Li?-kérdezte még utoljára.
-Igen?
-Ha egyszer híres írónő leszel,meghívsz a könyved megjelenésére? 
-Hát persze. - és olyant tett,amit ritkán szokott.Mosolygott.
-Akkor..
-Szia! - búcsúzott el Lili

Végső remény - 1.fejezet

  • Végső remény - 1.fejezet

Egy lány áll a sötétségben.Tiszta és erős,mégis rémisztően megnyugtató hangot hall.

Kicsi lány,Halott vagy.Nem élsz.Te már nem vagy ember!Közénk tartozol.Velem jössz?

-Igen..-mondta ilyedten a lány,és körbefordult.Sehol egy ember.Mindenhol Semmi van. - De gyere elő,akármi is vagy! -mondta,minden bátorságát összeszedve,és hangjába belemerítve.

-Nem vagyok ördög.Angyal .. Hát a Ti világotokba talán így neveznek..

-Akkor mi vagy?

-Én egy shinigami vagyok.-angyalod.-Tudod mik vagyunk?

-Igen.. - próbált válaszolni,de elált a lélekzete.Kilépett a sötétből egy  alak...Sötét,fekete kabát és haj hejett egy fiatal,gyönyörű fényesen csillámló fehér kabátű arany szőke hajú férfi jelent meg.

-Helló,Molly! - köszönt,és kedvesen mosolygott.

-Honnan tudod a nevem,és hol vannak a szárnyaid?!- vonta kérdőre a lány.

Az idegen felnevetett.A hangja kellemesen csengett a nagy sötétségben,ahol a ruhája csak úgy virított.

-Úgy látcik,mégse ismersz minket.A shinigamik,halálistenek.Akik a lelkekért jönnek el, a halott lelkekért.És hogy segítsék a még élőknek a boldogságukat.Nincsenek szárnyaink.Csak ha akarjuk,vagy ha hivatnak..

-Ez mind szép és jó.De akkor..Te azt mondtad,meghaltam.Vigyél el!

-Kicsi lány,komolyan ezt gondolod?Hány éves vagy?

-Igen.14.

-És ilyen könnyen fogadod,hogy meghaltál? - vágott egy grimaszt,amin arany fürtjei mégjobban szétszóródtak.

-Nincs semmim,ami maradásra késztetne.Senkim sem volt,és nincs is.Mindenki elhagyott. Az árvaházban sincsenek barátaim. Senki nem törődik velem. Hát nekem mindegy,bármit csinálhatsz velem! - mondta,és kissé elérzékenyült..Bár a sírását vissza tudta tartani.

-Bátornak mutatod magad,kicsi lány.De valólyában félsz.Nem vihetlek el.Te még élsz.Nem akarod, hogy meghalj.

-Miért nem?!Nem volt elég kín az életemben?Még most is,amikor meghaltam... - könyekbe csuklott a hangja.Nem bírta ovább.

-Nem vihetlek még el.Csak álmodsz.1 értékes éved van hátra a halálodik.Most mennem kell,de még találkozunk,kicsi lány! - elmosódott az alakja.A sötétség kezdett elhalványulni..

-Várj!Kérlek!Nem akarok felébredni! - sikította Molly,de már érezte,hogy minden hiába.

-Szerezz sok élményt,és barátot!Még látjuk egymást,kicsi lány.Ne felejtsd el! - halkan még ennyit hallott.Ez után felébredt.

-Molly!Molly!Ébredj!!!

2.

Feedek
Megosztás
HTML
Powered by Blogger.hu