Lehetetlen időzítés

Küszöbön álló probléma vagyok - mit kezdesz velem?

Visszatérni~

Nyahhoy, minna'saan! ~


... Mennyi idő is eltelt, azóta, mióta nem írtam ide! De jó újra itt ütögetni be a betűket. Hiányzott a blogger. Ööhm, hogy mégis mit csináltam mindeddig?
Sok mindent.. Tanultam gőzerővel, nálunk már most megkezdődött az évvégi hajrá, ugyanis elég sok hiányzás lesz, meg még öt napot erdélyben is leszünk.. Minden anyaggal el vagyunk maradva, mégis valahogy mindig kijön szinte naponta egy-egy témazáró.. na mindegy. És gőzerővel tanulok.
Aztán, a barátaimmal voltam, beszélgettem, hülyültem, egyszóval éltem.
És legvégül, de nem utolsó sorban, mint most, hétvégén, aludtam. -w- Jóó~sokáig. Persze csak hétvégenként szabad.. T_T
Végül pedig blogspot.com-on munkálkodtam..^^"

[( Ha érdekel valakit, az új blogok, melyeket nemrég nyitottam :
Ai..~
Magi - Fanfiction )]

Szeretnék hatalmas köszönetet mondani, azoknak, akik olvassák/olvasták a blogomat, még amikor nem is voltam!



E fenti kép a jelenlegi leges leg kedvencebb animémből (azt hiszem, már ha mondhat ilyet egy olyan ember, ki szinte minden anime végét megsiratja, hogy "Miéééért van végee??")  van, a Magi- The Kingdom of Magical-ből. (ez a 2.évad címe, az első : Magi - The Labyrith of Magical.)
Nemrég fejeztem be. Nem akartam hogy vége legyen.
Sírtam, amiatt, hogy vége lett. Felöttlött a 3.évad reménye, miután gyászomnak vége lett.
Ennyit erről. Sajnálom, amiért most csak ennyivel jöhettem, de hát.. mára ennyi tellett tőlem. Megpróbálok ezentúl írni, új részeket feltenni. 
Várhatólag a tavaszi szünetben (szertjük ám a tavaszi szünetet.. ˘3˘) fogok aktívabban írdogálni! ~ Addig is, már csak két napot kell kibírni! Ohh yeah! 


Boldog új évet, történetek, tervek, ilyesmik.. :3

Nyahoy! ^w^


Lola itten van, teljes erőbedobással, a félévi hajrá közbe ( csütörtökön osztályozó értekezlet.. :"S ) billentyűjét püfölve.
Ühm, bátorkodom megkérdezni mi újság. Bár választ úgysem kapok.. ^^"
Akkor mesélek én.

Life.

__^--^___
^( OwO )^  
___˘-˘__
Mostanában ezerrel tanulok, de este azért időt szánok az írásra, és a drága anime nézésre. :"3 Igen, megnéztem vagy öt-tíz animét a téli szünet + azután való héten.. x"3  Nya, amugy most egy csomót részt várhattok! Ráéreztem (végre) újra a Lehetetlen időzítésre, beüzemeltetem a rég elfejtett történeteimet, név szerint : Álom és valóság, Vérsziget és az álom, Végső remény.
Oh, és mivel baromira zavar az, hogy két történet címemben is szerepel az "álom" szó, az Álom és valóság c. törit átkeresztelem Musik _ Life - re. Csak kisűl belőle valami, nem de? OmO Remélem!!! >w< Nyugalom, egyébként minden okey. Régóta nem olvashattatok, igaz? :c
Kinek hiányoztam? * reménykedik, hogy valaki jelentkezik, miközben tudja hogy senki nem fog.. xD *
Jól van-jól van.. nem is húzom ilyen fölösleges kérdésekkel az időt. ˘^˘
Nyaszóval! Az új évi listámat bepötyögöm, hátha érdekes lesz. C:


~ § ~ Lola 2014-es tervei : ~ § ~


Befejezni legalább egy történetet! >w<
Sok-sok :
• könyvet kiolvasni
• animét megnézne
• mangát elolvasni
• történetet írni
• nevetést, őrültséget átélni a barátaimmal
emléket szerezni, boldogat, szomorúat, mindegy, hisz ilyen az élet! :)
Megírni egy regényt.
Jól tanulni.

+1 Megpróbálni jó kijönni magammal, és lehetőleg a szüleimmel is. 




Nya-nya? :"o Hát, nincsenek túl világmegrendítő terveim, de ezek nekem fontosak. :"3
Ennyi is lettem volna, most folytatom a fejezetek írását! ;)

~ Lola

Merry Christmas! ~ :3

Így karácsony estéjén nem tudom hányan látjátok kis irományomat,de mindenkinek..

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket mindenkinek, és boldog új évet! ^^
Ki mit kapott karácsonyra? Én könyveket ( természetesen. :D ) és ruhákat kaptam. 
Fairy Oak 7. - Ég veled, Fairy Oak. :( Utolsó rész.. ;c

 

 

 


Random képek.. :"3

Bad Cat Boy~ :3


 

Ez vagyok én. Valaki,aki semmi.Aki egy álomban él,és már mindegy.A nevem és a korom nem fontos..Miért is?Hisz nem is hallanak.Az emberek nem látnak,csak bántanak.Igy kerültem én is ide..Az álmaimba,amik beszippantottak.
A szüleim,-emlékezetem szerint - gazdagok voltak.Megvettek nekem mindent,amit csak akartam.De én nem akartam semmit.Csak igaz barátokat.Sajnos ezt is megadták.Volt egy Hamis-Legjobb barátom,-Ikki.De kiderült,hogy őt is csak a szüleim lefizették.Pedig hogy könyörgött..Azt mondta,hogy tényleg lefizették,de nagyon kedvel engem,és nem számitott arra,hogy ennyira jóban leszünk..Neki már nem is kell a pénz.És még valamit mondott,de az csak rám tartozik. Kegyetlen voltam,és elmentem.Otthagytam a földön.Nem hittem neki.Pedig talán igazat mondott.Mindegy.
A továbbikban mindenkitől elhúződtam.Nem tudtam,ki a abrát,és ki a hamis barát.A szüleim minden dilidokihoz beirattak,elvittek egy napsütétes szigetre is 2 hétre..De engem akkor már semmi nem érdekelt.Mert elhitettem magammal,hogy minden rossz.Továbbra is éltem,ott voltam..de csak fizikailag.Másképp nem birtam.Mindig elkalandozott a lelkem,-messze.Mig egy nap meg nem értettem,hogy hol van a lelkem.
És követtem.Igy kerültem be az álmomba.Nem érdekel már a külvilág.Ez nem egy mese álom,amiben hercegnő vagyok,és értem jön a szőkeherceg.Ez az álom szelence.Ide ragadtam be,és itt vagyok már évszázadok óta.Nem unatkozom.Rengeteg gondolatom van.Godolkozom az élet értelmén.Azon,hogy milyen érzés csak lenni.
Magányosan,a nyuszifüleimet felfelé tartva,-néha meg-meg mozgatva,hogy még ott vannak-e - szorogagom a macimat,mint a kicsi kislány, a nagy világürben.
És le-le tekintek mik történnek a földön..

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

Shizu-kun!!~ *-*

 

 



Zuhantunk..
le a mélybe,a fehér pokolba
Zuhantunk..
el akartam érni őt,aki a legfontosabb számomra
De pille testét csak húzta lejebb az örvény.
Zuhantunk..
és kezdtem eltünni.Tudtam,hogy ez lessz,ha elmondom neki azt.
Zuhantunk..
és én nem értem el őt.
Zuhantunk..
és én eltüntem.

 

 



 

 

 

 

 

 

 

 

Kokoro-neesan,,Kitty-nyann,Orsee-sanpai ^^

 

 

 


:3

 


Peace ^^

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

x"3 Ez nagy..

 

 

Yogi és az alternativ Yogi. :3 Természetesen Natsuki a kedvencem,és nem mondok le róla,de Yogit is kedvelem.Ő is hasonlit Natsukira.Csak ööö..Kicsit ,,harcosabb,, változatban. ^^

 

 


 

 

~Nyan Kawaii :3

 

 


 


 

 

 

 

 

 

 



 

 

 



 

 





 

 




Élek,írok stb.

Minnya~ 

Lola újra itt,szokásosan elkésve a történetekkel,és lustin.
Nya,most sietve összedobok egy bejegyzést..

Katt --> http://lolalifeinwunderland.blogspot.hu/2013/08/elekirokstb.html

Nyaa,ezzel meg is volnánk. :"3



Oyasumi!

Lola még dolgozik a történeteken,és valamikor meglep titeket egy csomó újdonsággal! *becsukja a mesekönyvet,és becammog a dolgozószobába*

UI:. Gomene,csak sietek.. ˘^˘"

100. bejegyzés!!!! *O* ^O^ >w<

 

Hoy,minnya...~!!
Most látja Lola leesett állakkal,hogy az előző bejegyzés volt kereken a 100.-dik!! *O*(najó, 101.-ik,de ezt a bejegyzést akkor kezdtem el csinálni,amikor megvolt a 100.-ik)
Oki,ezt most meg kell ünnepelnünk! *party face* x"3
Kaptok egy-két kitudja mit,legyen meglepi,olvasgassatok,és élvezzétek a jóóó hosszú bejegyzést!
* eltáncol zumbázva*
Hawaii Random!!!~ <3 Vagy Kawaii Random? xDĐ
Dőljetek hátra,és élvezzétek a képeket,olvasgassatok,és érezzétek jól magatokat! ^~


~Syo-chuuuu~!!
Na valyon kiknek küldöm ezt a képet? :) *-* Igen,ti Shou-fanclubb tagok!!xD x"3










~Köszönöm mindenkinek aki ezt a blogot olvassa/olvasta!  <3 
#szeretemazolvasoimat


~Peacee!! ^o^

 


 



 

 

Amikor már csak 1 életem van a játékban.. . -^-

 

~Meow

~xD x"3 Az ott az én macsekom.. xĐMindig is tudtam hogy valamire készül..+__+

 

Kellegyilyenpulcsiii!! OwO

 

 

I love Rabit!!~~

 

Usui Nyuszui.. x"Đ Ez nem tudom hogy lett Nyuszui,de Kawaii!! >3<


~ <3

 


De aranyosak!!~Love

 


~Kawaii Nyuszii~ ^w^ E:3

 

Kawaii!!!!~ *O*

~Hamm!!Jajj de szívesen beszállnék ényis az eddegélésbe! :'3

 






Kokoro-neesan,emlékszel? >w< 

 

 


Vocaloid~ ^o^



Aztaa!! ^O^ Mintha csak a cicámat,Rudit(Rudolfot)látnám! O~O


Lepkék!~Sugoi!

 

(^w^)

 

Vivaldi


Amikor szakad az eső,és egy halk nyüszítésre leszel figyelmes..Odasétálsz egy dobozhoz,ahonnan egy kis ázott-reszkető pamacs csóválja rád a farkát..
Azonnal magadhoz szorítod,és nem törpdsz vele,hogy tiszta víz,-így te is az leszel-hanem azonnal hazaviszed.
Ezentúl ő lessz a leghűségesebb társad,még utolsó lehelletével is téged véd..~

 



Rainbow ^w^

 



A gyönyörű Tokiyót a hajnal első sugara lágyan melengette,miközben egy fiú a cseresznyefák alatt mosolyogva nézte az elé táruló tájat.~

 

~Oyasumi ^^

~Ohayoooo ~o^

 

-Szeretlek..~
-Neeem!!!Nem mehetsz el!!
-De!És ezt jól jegyezd emg..Érzem..Érzem hogy még találkozni fogunk!Sohasem foglak elfelejteniii!! *beleharapnak*


Megfestem mások boldogságához vezető utat,mert a sajátomat már elrontottam.~

 



-Anyu? - kérdezte a szomszéd kislány,rám mutogatva - Miért ilyen szomorú ez a lány minden nap? Vajon mi lehet a baja? - rángatta aranyosan a mamája ruhaszélét.
-Nem illik ilyet kérdezni!És föleg nem mutogatni! - förmedt rá az,és megselytve,hogy mindezt hallottam,betessékelte a házba a gyerekét.
Hogy miért vagyok mindig ilyen szomorú?Ez egy hosszú történet.De megpróbálom elmesélni,-röviden.
Amikor 3 éves koromban elvesztettem a szüleimet,a családunkban senki sem akart örökbefogadni.Otthonba kerültem.A gyerekkorom ott töltöttem,egyedül,bezárva,még mindig sokkoltan.Mert csak egy kisgyerek voltam,akinek senki semmit sem magyarázott meg,és még szülei sem voltak.Nem az volt,hogy a többiek nem akartak velem barátkozni,-az elején próbálkoztak.De én hidegen elutasítottam őket.Miért is tettem volna mást?Akkoriben még eggyetlen barátom sem volt,hisz 3 éves voltam.Nem tudtam hogy kezeljem ezeket a kedves gesztusokat,így bezárkóztam.Volt egy lány,aki egészen sokáig próbálkozott,mígnem egy nap annyira megsértettem,hogy azt hiszem még én is hallottam,amint a szíve összetör.Pedig igazán kedves kislány volt.Miattam elhagyta a barátait,és folyton utánam koslatott.
Miután összetörtem a kislányt,mindenki megutált,-már eggyáltalán nem próbálkoztak.Csúnyán néztek rám,-alkalmanként ha valami olyat tettem,ami nekik nem tetszett,meg is ütöttek,-gúnyoltak és mindent elkövettek,hogy rosszúl érezzem magam.
Nélkülük is elég jól elvoltam a sötét gondolataimmal,de így,hogy még ők is dupláztak,egyre több fekete helye lett a szívemnek,és lassanként mindent belepett a magány és a szenvedés.Már öntudatlan állapotban voltam,és mindenkit,de mindenkit kényszerítettem,hogy utáljon.Ez ment egészen 9 éves koromig.Akkor egy önkéntes,aki az otthonban dolgozott,örökbefogadott.Biztos azt hitte,hogy én csak egy problémás kislány vagyok,de belül vajszívem van,és hercegnő szeretnék lenni,-mint a többiek.Rosszúl hitte.Nagyon rosszúl hitte.Attól a perctől kezdve,hogy beültetett a kocsijába,megnémultam.Azóta nem beszélek.Nem azért,mert nem tudok,hanem mert nem akarok.Abban a házban,ahová vitt rengeteg sérelmet gyűjtöttem.Meg akartam utáltatni magam,de az a nő annyira kedves volt,hogy rendes módszerekkel nem sikerült.Ezért elkezdtem rosszalkodni.Eltörtem a játékokat amiket nekem vett,-drága pénzért.Rendetlenséget csináltam,petörtem az ablakot a telefonjával..De ő mindeztbirkanyugalommal végigtűrte.Nemúgy a férje.Minden eggyes rossz cselekedetem után üvöltött velem,-és mikor a felesége nem látta-meg is vert.Én nem bántam,hisz ezekből semmit nem tanultam.Csak egyre nőtt bennem a vágy,hogy kiszabaduljak.Míg végül 12 éves koromban sikerült megtennem az eggyetlen dolgot,amitől még a nő is összeroppant.Már nem is emlékszem miért,arra sem hogy hogyan,de emgöltem a macskáját.És amikor hazajött,és hatalmas mosollyal köszönteni akart,meglátta a kinyúlt állatot.Ekkorra végre észhez tért,és beltetett a kocsiba,hogy visszavigyen az árvaházba,-gondoltam-.De nem oda vitt.Hanem egyenesen az elmegyógyintézetbe.
18 éves koromig ott éltem,mígnem elérve a felnőtt kort,kiengedtek.Inkább nem mesélem el miket tettem,és hogy ők miket tettek velem ott.Nemhogy kigyógyítottak volna.Csak egyre sötétebb hellyé tették a szívemet.
És most,19 évesen,középiskolásként egyedül élek egy kis,de otthonos kertes- házban.Megengedhettem magamnak,mivel a diliház fizette ki a teljes árát.
És azon gondolkodom,amit a kislány mondott.
Hirtelen megindulásból fogtam magam,és átmentem hozzájuk,majd miután becsöngettem,és a kislány ajtót nyitott,hatalmas mosollyal megöleltem,és majdnem 16 év útán először megszólaltam :
-Tudod,azért vagyok mindig szomorú,mert az emberek ezt teszik.És én jelképezem minden ember szomorúságát.De az olyan kislányoknak mint te - emeltem fel,és magamhoz szorítottam - Nem szabad szomorúnak lenniük..Csak mosolyogni. Érted? - néztem mosolyogva a szemébe
-Igen. - csillogtak a szemei.Ezután letettem,és visszatértem a szokásos életemhez.A szokásos mindennapi szürkeségemhez.Csak annyi külömbséggel,hogy amikor a kislányt megláttam,egy kis melegség öntötte el a szívemet.Mert ő megkérdezte,hogy
,,Vajon mi lehet a baja?"Eddig ezt annyi őszinteséggel,mint ő soha senki nem kérdezte meg.Csak fehér ruhás dili doktorok,vagy a gyerekek,-de mind gúnnyal a hangukban.

 


Csak mi ketten,és az örökkévalóság..~

 

Rabbit-Girl E:×

Pika-pikachu-Girl~

 


Elbúcsúzok mindenkitől,-hisz holnap megyek erdélybe-,de nem örökre.
Ha lessz gép a kezem között,majd írok. ^^
De azért nem kell búslakodni,majd olyan 20-24 nap múlva újra itthon leszek,és akkor jövök egy csomó új résszel,szinte minden történetemből!
(Lehetetlen időzítés,Vérsziget és az álom,Végső remény,Alice csodaországban,és jó pár minitörténet!)
De remélem tetszett a munkám! (szívvel-lélekkel,egész nap ezen dolgoztam)Most olvassátok el ezt a kis,szívmelngető rövidke történetet,amit mindenkinek írtam!Neked írtam! :)

 


 

 

 


~Hello!^w^ A nevem Yui Asuna!Másodikos főiskolás vagyok.19 éves.
Van egy bátyám,és a szüleimmel eggyütt egy tanyán,-vagyis inkább egy villában,ami körül tanya van-élünk.A szüleimé japán legnagyobb tej,-és húsüzeme.
Átlagos lánynak gondoltam magam,ezért nagyon meglepődtem azon,amikor Hana-val találkoztam.A lánnyal,akiről szinte semmit sem lehetett tudni,de mégis kerekestűl felforgatta az életem..
Minden úgy kezdődött hogy..

 


Eggyik reggel,az ajtóban készülődve a suliba,megláttam egylányt a házunk elött a hóban.A házunk..Hát jófordmán a semmi közepén van,így meglepődtem nagyon.

-Tomoee..? - szóltam a bátyámnak
-Hm? - nézett fel az újjságából


-Véletlenül nincs egy barátnőd? - kérdeztem azt,ami legelőször eszembe jutott.
-Nincs. - válaszolta furcsálló tekintettel.
-Oké.Jó tudni. - ettem egy csokis kekszet
-De miért kérded?
-Áh,csak egy lány áll a hóban,és egy filmjelenetet játszik..Tudod,azt a ,,hóban áll a főszereplő lány és bámul a semmibe,várva a hercegét". - magyaráztam még egy keksz között
-Miért nem hívod be?
-Mert mennem kell suliba!Yaya már biztos vár a busznál! - fejeztem be a kekszemet.



A legjobb barátnőm, Yaya,és a barátja,Tayan.

-Á,értem.Akkor csak menj oda,és vált két szót vele,oké?
-Hah!Jó..

 

-§-

 

-Szia! - köszöntem a lánynak,aki még mindig ugyanott ált,gyönyörű barna haja,-olyan színű,mint az enyém,- és ruhája már egyre jobban havasodott.De nem szólalt meg.Csak bámult előre.Meglengettem az arca előtt a kezem,de erre sem reagált.
-Hahhóó?~ - próbálkoztam. - Oké,figyelj!Nekem nincs időm itt órákig várni!Csak azt akarom mondani,hogy ha gondolod,bemehetsz hozzánk.A tesóm,Tomoe jófej.Nem kell félni tőle.Vagy jöhetsz velem.Nem tudom ki vagy,de nem hiszem hogy jókedvedből álldogálsz és bambulsz a hóban,itt,a semmi közepén. - és elindultam.
-Várj! - fogta meg a kabátom újjját. Haladás!Megtudtam,hogy tud beszélné,ráadásként még járni is! - A nevem Hana.
-Örvendek,Hana.Én Yui vagyok.Mit keresel itt?
-Nem tudom. - válaszolt őszintén.Szegény lány..
-Hogy kerültél ide?Várj,azt hiszem ezt útközben is meg tudjuk beszélni!Mehetünk?
-J-jó!- engedte el a kabátomat,és követett.-Nem tudom.Egyszer csak álltam itt,és másra nem emlékszem.
-És a neved?
-Nem tudom.Izé,a nevem tudom,csak azt nem tudom hogy honnan tudom.. - huhh.Kezdek rosszúl lenni a sok ,,tudom,tud" ragozásából..
-Áh.Értem.Akkor elmenjünk a rendőrségre?
-NE! - kiáltott fel - Én semmit sem tettem.. - hátrált
-Hé-hé!Nem kell félni!Csak azért,hogy talán..
-NEM!
-Okééé..- folytattam utamat.
Furcsa szerzet.A nevét kívűl,-és persze hogy egyszer csak ott állt a hóban,-semmit sem tud.Útközben próbáltam kiszedni valamit belőle,hátha ez csak valami vicc..De nem.Semmi.Nuku.Talán amnéziás lett.Ez a legésszerűbb válasz.Bár azt még mindig nem tudom,mit keresett itt,a semmi közepén..

 

-§-

 



-Yui!Yuiiii~ - hallottam meg a nevem már messziről.Ez tuti Yaya.
-Szia,miújság? - léptem hozzájuk,hogy eggyütt várjuk a buszt.Hana csendben állt mellettem.
-Ő..
-Hana.Ma reggel tal..találkoztunk.Ő az unokatesóm.
-Örvendek! - mosolygott rá Yaya
-Ühüm. - bólintott Hana.
-És átiratkoztál a mi sulinkba?
-Nem,én..- válaszolt volna Hana,de közbe vágtam.
-Hana csak a kávézóba ugrik be helyettem.A főnök megkért,hogytúlórázzak,és mivel nekem délutánonként nincs időm,délelött meg suli,így Hana,-aki nálunk tölri a karácsonyt,és a szilvesztert is,-felajánlotta,hogy ha már úgyis itt van,besegít.Igaz?
-Ühüm. - bólogatott nagyban.
Ez az!Milyen jó ötlet.Félrehúztam Hanat.
-Figyelj,én ezt komolyan gondoltam.
-Ehhh? - nézett rám rémülten
-Csak el tudsz menni a kávézóba,ha megadom az útvonalat..Innen nincs mesze,gyalog eljuthatsz oda..
-Nem-nem!Yui-chan nélkül nem megyek.
Nagyot sóhajtottam.Nehéz napom lessz.De még milyen nehéz!
-Oké.Akkor ost a következő lessz.Elkísérlek téged,-lógok az első két óráról,és megbeszélem a dolgokat a főnökkel,maj vállalom a következményeket,és visszamegyek a suliba.Így megfelel?
-De ez nem helyes!! >3< Akkor igazolatlanokat fogsz kapni és..
-Az a két igazolatlan belefér. - mosolyogtam rá bátorítóan.És láthatólag ezzel meg is győztem.
-Akkor menjünk is! - csapta össze a két kezét,és mosolygott rám



Elköszöntem Yaya-éktól (addigra már Tayan is megérkezett,így ők elvoltak egymással..)és fjó lelkiismerettel bár,de elindultam Hana-val az oldalamon a kávézóba,ahol dolgozom.
-Egyébként mi van a táskádban? - kérdeztem,majd gyorsan hozzátettem :
-A nem tudom nem megfelelő válasz!
-Ööö..Akkor.. -kotorászott a táskájában - Egy pénztárca,pár papír,egy mobil,néhány rágó..
Hirtelen megálltam.Hogy eddig miért nem néztük meg a táskáját?!Talá be tudjuk azonosítani hogy ki ő!
-Hana,kérlek add ide a tárcát!Igen.Ahogy gondoltam.Itt van a személyi igazolványod.És a teljes neved...MI??!!!
Le kellett ülnöm egy padra,hogy megemésszem a látottakat. A személyiigazolványon a családnévnél..
Asuna áll.
De..Talán csak névrokonok vagyunk..Próbáltam magam nyugtatni,de nem sikerült,mert megláttam anya és apa aláírását a szülők aláírása-nál.
-Hana..Ismered a szüleidet?
-Szüleim? - nézett rám értetlenül.
-Hazamegyünk.Most azonnal. - tettem vissza a kártyát a pénztárcába,majd azt a táskába,és felhúztam Hana-t.
-De nem úgy volt hogy ..
-Úgy volt,de változnak a dolgok.


-§-

 


Mint mindig,most sem voltak otthon a szüleim.Ezért a még mindig újságot olvasó bátyámat vontam kérdőre.
Amikor berontottam a házba,első dolgom az volt,hogy a pofájába(a szemüvegébe) nyomtam Hana személyigazolványát.
-Na EZT hogy magyarázod meg,bátyókám?! - kiáltottam dühösen
-Nyugi..Alapból,mi lenne,ha megnézhetném?! Mert így hogy a pofámba nyomtad (volt kitől tanulnom a kifejezéseket ) semmit sem látok.Köszönöm. - mondta,amikor odaadtam neki.
-Ez.. - nézett fel furcsa tekintettel miután megnézte
-Igen.A szüleink aláírása,a mi vezetéknevünk,és ráadásul az én születési dátumom.
-Hm.Értem. - tértek vissza az eredeti arcvonásai
-Mit értesz? - fakadtam ki újra.
Eközben szegény Hana a konyhaasztal szélső székén űlt,és az asztalon aludt. (??) Hát,őt nem nagyon érdekelte,hogy talán rokonok vagyunk.
-Sajnálom,de nem mondhatom el. -tért vissza,pontosabban tért volna vissza az újságához,ha nem tépem ki a kezei közül.
-Addig nem kapod vissza,míg el nem mondod,mi az,amit tudsz.
-Azt hiszed egy újsággal meg tudsz vesztegetni? - nézett rám gúnyosan.
-NEm,az újsággal nem.Hanem.. - ráztam ki az újságpapírok közűl egy magazint - Ezzel tudlak megvesztegetni.Oh,milyen nagy trauma!Valyon kinek adjam oda?Apunak..Vagy az én szeretett bátyómnak? - lapoztam bele a magazinba,amit inkább nem nevezek meg.
-Te..
-Én? - néztem rá angyali tekintettel
-Jól van,jól van.Elmondom.De ha tudni akarod,ilyen mocskos trükkök nélkül is elmondtam volna,csak kérni kell.Szépen kérni.
-Na,halljuk!
-Én csak annyit tudok,hogy anyu és apu a születésedkor nagyon furcsán viselkedtek.Nem láthattam az ultrahangot sem,és csak annyit mondtak,hogy hugom lessz.És... - nézett Hana-ra - Azt eggyáltalán nem állították,hogy 1 hugom lessz..
-Szóval szerinted Hana..
-Az ikertesód!Nézz rá.És nézz tükörbe.Jó,neki talán egy nagyon kicsit hosszabb a haja,de te egyszer levágtad egy kicsit,szóval..
-Jesszusom..Az nem..Nem lehet..Hogy belőlem kettő lenne..Mindig..Ááá!! - rogytam le a földre.
-Gyere ide,Yui.. - ölelt magához Tomoe.Nem,nekem nem lehet még egy testvérem.Nekem csak Tomoe..Tomoe az én testvérem..
-Tomoe.. - suttogtam a könnyeimmel küszködve - Ígérd meg,hogy te mindig is csak az én bátyám maradsz!
-Hé.. Mindig is az voltam,és az is maradok. - ölelt szorosabban Tomoe. -Renben,most hogy így kibőgtük magunkat,hívjuk fel anyuékat.. - és,-mint végszóra,-ekkor betoppant anyu.
Elég fura látvány tárulhatott a szeme elé.A fia öleli a konyhakövön a lányát,-aki sír,-és a konyhaasztalnál egy barna hajú lány alszik édesdeden.
-Oké.. - hátrált anya - Én nem is zavarok.. Próbált kimenni,de én megállítottam.
-Hova-hova ? - néztem fel rá,és Tomoe felállt,majd felsegített engem is.
-A szobámba mondjuk? - mosolygot erőltetve
-És mivel magyarázod ezt?! - mutattam Hana-ra.
-Én?Hisz itt se voltam,honnan tudjam miért alszik egy lány a konyhámban!
-Mármint ezt! - mutattam fel neki is a személyiigazolványt
-Kicsim.. - vett nagy levegőt - Tudtam hogy ez a nap is eljön,de hogy ilyen hamar...
-Ne kertelj! - szóltam rá,és mérgesen a szemébe néztem
-Ő..
-Igen,ő?????
-Kérlek hallgass végig.Ő a.. testvéred. - mondta kis habozás után .Tudom,ez így most hirtelenül jött neked,és nekem is,mindannyiunknak,de ez az igazság. - szabadkozott az arcomat látva - Most biztos azt kérdeznéd,hogy akkor hogy-hogy csak most tűnt fel?Bár ezt még én sem értem,hogy került ide,de a válasz a kérdésre az,hogy nem akartunk ikreket.Ezért..
-Más szülőkhöz adtátok? Áh,értem én!
-Sajnálom. - nézett szomorúan a szemembe. - De most fontosabb dolog,hogy neki ezt nem szabad megtudnia.Hazavisszük.Várj,hívom máris apádat,és ő majd intézi a vonatjegyet..
-Hol lakik?
-Otakában.
-Az jó messze van.. - szeppentem meg - Re-renben.Akkor felébresztem,és elmagyarázom neki a helyzetet..
-Jó.Én addig megbeszélem ezt apátokkal. - pötyögött az ultra okos érintőképernyős telefonján,és elment.
-Hana.. - ráztam meg gyengéden a vállát.
-Hmm..?Máris reggel van? - pislogott nagyokat
-Nem..Már lassan dél van. -  néztem a faliórára
-Akkor jó..Még alszom egy kicsit.. - feküdt vissza
-Ne,várj..Emlészel már?
-Ja.A szüleim valamiért ideküldtek és.. - kezdett el fecsegni.Megnyugodtam.Végre emlékszik!Bár a megnyugvást követően éreztem még valami mást is..Fájdalmat.Fájdalmat,hogy bár még csak most ismertem meg az ikertestvéremet,-aki maga nem is tudja,hogy ő az én testvérem,-máris elmegy.
-Értem. - bólogattam. - A szüleim elintézik hogy hazamehess,mindjárt jön anya,és..De már meg is jött.Menjünk.
-Haza megyek?
-Igen. - mosolyogtam rá szomorúan.
-Hah! - sóhajtott boldogan.Nem tudom felfogni,hogy ő hogy élte át ezt a találkozást.. O_O


-§-

 

A vonatállomásra Tomoe vitt ki minket,a szüleim elkerültén a...a lányukat.
Amikor mosolyogva megölelt,majd felszállt a vonatra,valami megtört bennem,és újra elkezdtem sírni.Lehetséges,hogy a testvéri szeretet..Bár nem tudom.Csak sírtam,és integettem az ikertestvéremnek,aki,-már megint,- talán örökre elmegy,és talán sosem találkozunk .Ettől a gondolattól még jobban elkezdtem sírni,de ekkorra már Hana beült a helyére,és az ablakból integetett.Mosolya az én arcomra is azt csalt,és sírva-mosolyogva intettem vissza neki.Majd amikor a vonat elzakatolt,még sokáig követtem könnyekkel teli szememmel,mosolyogva a naplementében.



-Yui.. - szólt Tomoe,látva hogy nem tudok megmozdulni.
-Tudom.Mehetünk.- követtem,és hazamentünk.
Ez a nap nagyon emlékezetes volt számomra,bár jócskán átsírtam a felét.Attól még elgondolkodtam dolgokon,és azóta is sokat gondolon Hana-ra,az én ikertestvéremre.


 

The End

Bloody Moonlight - Véres Holdfény

 

Bloody Moonlight - Véres Holdfény

- Mutasd meg az utat min tovább léphetek.. Mely kivezet a
sötétségből,melybe szívem zárt! Mutasd meg, és vezess ki kérlek.. Ez az eggyetlen kívánságom. - nézett fel a vérvörös szemű lány, s hófehér haját a hold fénye vakítóan fényessé tette. Egyben megvilágította mellkasán összekulcsolt kezein a vért, - a friss vért.. s a körülötte lévő vértócsákon tükrözte magát,el nem felejtve a holt emberek fehér arcát is felfedni. Mindig is ezt csinálta. Miután megölte az embereket,imát mondott a holdnak. Mert érte csinálta. A hold miatt ölt.
- Anya, apa.. Bocsi. - mosolyodott el, és a hold elbújt látványától egy kósza felhő mögé,-sötétbe áztatva a lányt,-mintsem tovább fényesítse a gyilkos mosolyát.
Felállt,és otthagyva "családját" a vörös udvaron bement a házba.
Az éjjszaka csöndjét csak a szomszéd macska nyávogása törte meg,aki kiszabadulva a házból járta a környéket szórakozást keresve.
A lány hamarosan visszatért, -kezében egy égő fadarabbal.
a kályhából merítette a tüzet-,a kályhából,-ami nemrég még egy békés család házát melegítette.
- Mindig azt hajtogattátok, hogy halálotok után hamvasztást szeretnétek. Hát tessék! - dobta a fát a férfi, - kit régen apjának hívott - unalmas kockás kék ingjére. A lángok élvezettel emésztették fel az anyagot,majd az alatta lévő ember is.. Terjedtek.. és egyre csak terjedtek. Néha megvilágították a lány szemét,amiben ugyanolyan tűz égett mint amilyen látvány tárúlt elé.
Amikor a két emberből nem maradt más,mint egy láng-gömb,a lány visszament a házba,és becsukta maga mögött az elhúzhatő üvegajtót.Amint becsukta,az ajtó kattanását, - becsukódását jelentő hangját,-követve elkezdett havazni.
A fehér havat a tűz alig bírta lenyelni; - egy ideig hadakoztak egymás ellen, végül az egyre gyorsuló tömeges hópillék győzelmet aratva lassan-lassan, néhány társukat elvesztve, de sikeresen eltűntették a vörös füsttengert. Alatta nem találtak mást,csak port, és szürke szenet,így békésen hullottak alább, folytatva természetes menetrendjüket.
És eltemették a bizonyítékot, -a tetemeket.. A vért.

A lány eközben pakolt.
- Meddig aakrod még ezt csinálni..Várjunk csk,hogy is nevezted itt magad?Ah,megvan!Mayabi...? - kérdezte hirtelen egy hang,a lány pakolását megszakítva,-de csak egy pillanatig,amíg szemével páztázta,és rájött hogy én vagyok.
- Ameddig Ő akarja. - válaszolt,és ügyet sem vetve véres kezére tovább pakolt a bőrönbe.
- Nem lenne egyszerűbb, ha velem jönnél? - tettem fel a kérdést, - vagy századszorra.
- Nem. - felelte szintén vagy századszorra - Elküldtetek. - hangja keményen és szívtelenül csengett - Azok küldtek el, bukottnak neveztek.Tudod hogy hívtak.. - nézett maga elé,és próbáltam a vörösen izzó szemében az érzékenység csöppjét megtalálni,de üres volt. Becsukta a bőröndjét, amiben ruhák helyett palackok voltak.
Minden palackba egy emberélet fér. Miyabi-nak, vagy ahogy én ismerem, Maymoon-nak csak ez számított ebben a világban. Eljátszotta az emberek előtt a kedves, önzetlen árva kislányt, kivárta a legjobb alkalmat, a teliholdat, hogy a hold is lássa, és megölte őket. A puszta két kezével, még mindig mosolyogva.
Ez volt ő.
A Bukott Angyal Lelke;
Datenshi. ( Jelentése .: a Bukott Angyal)
Ugyanis ő csak egy lélek volt, soha nem is volt semmi más. Erre teremtették. Jóra. De rosszúl sült el a dolog..
Az, hogy a földre érkezett, csakis megszállással lehetséges. Bevallom,én is ezt használtam. De csakis azért, mert más választás nincsen. Hacsak nem akarok testelenül és láthatatlanul lélekként bolyongani. És gondolom rájöttetek, hogy ez a választás nem túl muris...
Mint kitalálhattátok, Angyal vagyok. Nem, én nem vagyok Bukott. Hogy kerültem ide?
Maymoon (az igazi neve,de azóta több gúnynév, névváltoztatás és a többi történt vele,s már lassan elkezdte elfelejteni valódi nevét) valamikor a legjobb barátnőm volt. Ezért döntöttem úgy, hogy követem.
Nem számüzettem magam, - bár megtehettem volna.Csak munkát váltottam. Eddig az volt a dolgom, hogy hálóval járkáltam fel-alá és elkaptam az elkószált halotti lelkeket.
Most pedig gyógyítanom, - illetve ha mást már nem tehetek, takarítanom kell. Embereket. Amolyan doki lettem.
Legtöbbször Maymoon-t követem, mert mögötte áll a legtöbb haláleset.
Furcsa szokásai vannak itt a földön. Miután megöli a csládját, fogja magát és elmegy egy bálba.Ugyanabba a ruhába, - már évezredek óta.
És ugyanazzal a férfival táncol, - évezredek óta.
Látszik, hogy szerelmesek. Csak azt nem értettem meg soha, hogy mi történik. Amikor lejárt a bál, a rejtélyes férfi eltűnik, ahogy Maymoon is, és ő új életetkezd, valahol messze.
Persze előtte leadja a szállítmányát Azoknak. A Feljebbvalóinak.. Nem is akarok róluk beszélni.


A lélek megmarad, az ember elhervad, - sok szív nem tart örökké, csak az igaz lelket hordozóké.

 

Valami normális beszéd.. - Próba.

~Minnya.. :'3

Nya szóval... Összehozok itt (remélem) egy kis normális beszédet..
Hát.. annyi lenne, hogy nem igazán vagyok önmagam. Ezért irtam már eddig 2 (szerintem) spam bejegyzést is, ami totálisan nyávogás. (mármint nem a nya-meg a minnya-ra értve, hanem hogy nyafogás.. meg szánalmasság.)
Mostanában nem fogok írni,valamikor Júliusban megyek erdélybe, szóval akkor is kileszek lőve.. Talán majd Agusztusban.:) Vagy nem tudom.De leszek. Majd írok nyári beszámolót. Amugy eddig "szuperül" telik a nyaram. Egyik nézetből nézve tényleg..x) Megnéztem már vagy 6 animét,és most nézem a 7.-et.Nagyon jó animék voltak!*-*
És olyan szempontból nem jó,hogy ki vagyok téve egész nap a szüleimnek. Hát, mint mondtam nem ápolok velük túl jó kapcsolatot. Házisárkány általában Dolgozomdeszeretleknek ,,árul be,, mert tudja,hogy neki különleges fegyver van a kezében.A wifi kábelem.(xd) Szóval a gépem miatt engedelmeskednem kell. Én amugyis engedelmeskednék, ha nem úgy kezelne mint egy rabszolgát. Bár,-mivel ő egy Sárkány.. A faja ma ilyen. Ámbár a sárkányok kedvesek is tudnak lenni.Így az én Házisárkányomnak is vannak jó pillanatai. Ma grillparti lessz,és remélem jól kijövünk majd. Dolgozomdeszeretlek szülinapját, és azt hogy letette 5-ösre a főiskola végső vizsgáját (vagy mit) és az én bizonyítványomat (jó lett.) meg a Nyíregyházi táborban elért eredményemet ünnepeljük. Meg csak úgy,egy nyári sütögetés.:) Hangulatos, beszélgetünk, eszünk-iszunk..(a szomszédokkal eggyütt)
Nem tudom ez mind hogy jött ki belőlem O_O De legalább normális.Nem? ^^
Ja,és megismétlem(kitudja hányadszor)hogy nem harapok, lehet írni,chetbe is lehet, komiba is..mindig örömmel fogadom.
És egy dolgot kihagytam. Hogy miért szüneteltettem tegnap a blogom?Nem tudom.
És nagyon sajnálom.Többet nem teszek ilyet.Legalábbis próbálkozom elnyomni az ilyen gondolataimat. Y_Y

~Lola

UI:. Ha szeretnétek majd jöhetek anime/manga vagy könyv ajánlóval. ^~

2.

Feedek
Megosztás
HTML
Powered by Blogger.hu