Lehetetlen időzítés

Küszöbön álló probléma vagyok - mit kezdesz velem?

Nyahhoy! :"3



Annosa.. ^w^" Csak gondoltam írok, mert öö.. írhatnékom van. :3
Jól haladok a történetekkel, hamarosan, - gőzöm sincs mikor.. xd - már olvashatjátok is! ^^ Addig is, van pár cuki képecském számotokra~
Nyan, amugy meséltem már a feltevésemet? Ti, olvasóm, olyanok vagytok mint a tündérek! Tudom, hogy léteztek, ugyanis látom a statisztikán, hogy valakik igenis nézik a blogomat.. Olvasó-tündérek vagytok. ^O^ Akik nem mernek kommenteket írni.. :c  [ Megjegyzés.: Nyugalom, nem foglak ezentúl tündérkéknek szólítani.. xD ]
Ééés ~ vége ennek a félévnek is. Végre. Túlvagyok rajta. Ráadásul egész jók lettek a jegyeim. Csak matekból lettem hármas.. De szerintem az is csoda.. Huh, én sosem fogom érteni azt a kínai -, nem is japán - nyelvet amit a tanárnő mormog.. ( még ha japán lenne, legalább érteném. owo ) De most aztán év végéig mindent ki kell javítsak, mert ez már beleszámít a gimnáziumi jelentkezésembe! :"s
Ami sajnos azt jelentené, hogy újra ritkábban lennék fent. De nem! Valahogy megoldom, hogy írni is tudjak + tanulni is. x"o

 

Kedvencem. *w*

 


Usui.. x"D

 



Natsuki-kun pizsije a legcukiiibb!! >W< 

Tedd az újjad a szivecskére. :3

Inkább megenném őket, minthogy járjak bennük. x"3




Nyan~ Remélem tetszettek a képek. ^^ ~


 

 

Boldog új évet, történetek, tervek, ilyesmik.. :3

Nyahoy! ^w^


Lola itten van, teljes erőbedobással, a félévi hajrá közbe ( csütörtökön osztályozó értekezlet.. :"S ) billentyűjét püfölve.
Ühm, bátorkodom megkérdezni mi újság. Bár választ úgysem kapok.. ^^"
Akkor mesélek én.

Life.

__^--^___
^( OwO )^  
___˘-˘__
Mostanában ezerrel tanulok, de este azért időt szánok az írásra, és a drága anime nézésre. :"3 Igen, megnéztem vagy öt-tíz animét a téli szünet + azután való héten.. x"3  Nya, amugy most egy csomót részt várhattok! Ráéreztem (végre) újra a Lehetetlen időzítésre, beüzemeltetem a rég elfejtett történeteimet, név szerint : Álom és valóság, Vérsziget és az álom, Végső remény.
Oh, és mivel baromira zavar az, hogy két történet címemben is szerepel az "álom" szó, az Álom és valóság c. törit átkeresztelem Musik _ Life - re. Csak kisűl belőle valami, nem de? OmO Remélem!!! >w< Nyugalom, egyébként minden okey. Régóta nem olvashattatok, igaz? :c
Kinek hiányoztam? * reménykedik, hogy valaki jelentkezik, miközben tudja hogy senki nem fog.. xD *
Jól van-jól van.. nem is húzom ilyen fölösleges kérdésekkel az időt. ˘^˘
Nyaszóval! Az új évi listámat bepötyögöm, hátha érdekes lesz. C:


~ § ~ Lola 2014-es tervei : ~ § ~


Befejezni legalább egy történetet! >w<
Sok-sok :
• könyvet kiolvasni
• animét megnézne
• mangát elolvasni
• történetet írni
• nevetést, őrültséget átélni a barátaimmal
emléket szerezni, boldogat, szomorúat, mindegy, hisz ilyen az élet! :)
Megírni egy regényt.
Jól tanulni.

+1 Megpróbálni jó kijönni magammal, és lehetőleg a szüleimmel is. 




Nya-nya? :"o Hát, nincsenek túl világmegrendítő terveim, de ezek nekem fontosak. :"3
Ennyi is lettem volna, most folytatom a fejezetek írását! ;)

~ Lola

Merry Christmas! ~ :3

Így karácsony estéjén nem tudom hányan látjátok kis irományomat,de mindenkinek..

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket mindenkinek, és boldog új évet! ^^
Ki mit kapott karácsonyra? Én könyveket ( természetesen. :D ) és ruhákat kaptam. 
Fairy Oak 7. - Ég veled, Fairy Oak. :( Utolsó rész.. ;c

 

 

 


Random képek.. :"3

Bad Cat Boy~ :3


 

Ez vagyok én. Valaki,aki semmi.Aki egy álomban él,és már mindegy.A nevem és a korom nem fontos..Miért is?Hisz nem is hallanak.Az emberek nem látnak,csak bántanak.Igy kerültem én is ide..Az álmaimba,amik beszippantottak.
A szüleim,-emlékezetem szerint - gazdagok voltak.Megvettek nekem mindent,amit csak akartam.De én nem akartam semmit.Csak igaz barátokat.Sajnos ezt is megadták.Volt egy Hamis-Legjobb barátom,-Ikki.De kiderült,hogy őt is csak a szüleim lefizették.Pedig hogy könyörgött..Azt mondta,hogy tényleg lefizették,de nagyon kedvel engem,és nem számitott arra,hogy ennyira jóban leszünk..Neki már nem is kell a pénz.És még valamit mondott,de az csak rám tartozik. Kegyetlen voltam,és elmentem.Otthagytam a földön.Nem hittem neki.Pedig talán igazat mondott.Mindegy.
A továbbikban mindenkitől elhúződtam.Nem tudtam,ki a abrát,és ki a hamis barát.A szüleim minden dilidokihoz beirattak,elvittek egy napsütétes szigetre is 2 hétre..De engem akkor már semmi nem érdekelt.Mert elhitettem magammal,hogy minden rossz.Továbbra is éltem,ott voltam..de csak fizikailag.Másképp nem birtam.Mindig elkalandozott a lelkem,-messze.Mig egy nap meg nem értettem,hogy hol van a lelkem.
És követtem.Igy kerültem be az álmomba.Nem érdekel már a külvilág.Ez nem egy mese álom,amiben hercegnő vagyok,és értem jön a szőkeherceg.Ez az álom szelence.Ide ragadtam be,és itt vagyok már évszázadok óta.Nem unatkozom.Rengeteg gondolatom van.Godolkozom az élet értelmén.Azon,hogy milyen érzés csak lenni.
Magányosan,a nyuszifüleimet felfelé tartva,-néha meg-meg mozgatva,hogy még ott vannak-e - szorogagom a macimat,mint a kicsi kislány, a nagy világürben.
És le-le tekintek mik történnek a földön..

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

Shizu-kun!!~ *-*

 

 



Zuhantunk..
le a mélybe,a fehér pokolba
Zuhantunk..
el akartam érni őt,aki a legfontosabb számomra
De pille testét csak húzta lejebb az örvény.
Zuhantunk..
és kezdtem eltünni.Tudtam,hogy ez lessz,ha elmondom neki azt.
Zuhantunk..
és én nem értem el őt.
Zuhantunk..
és én eltüntem.

 

 



 

 

 

 

 

 

 

 

Kokoro-neesan,,Kitty-nyann,Orsee-sanpai ^^

 

 

 


:3

 


Peace ^^

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

x"3 Ez nagy..

 

 

Yogi és az alternativ Yogi. :3 Természetesen Natsuki a kedvencem,és nem mondok le róla,de Yogit is kedvelem.Ő is hasonlit Natsukira.Csak ööö..Kicsit ,,harcosabb,, változatban. ^^

 

 


 

 

~Nyan Kawaii :3

 

 


 


 

 

 

 

 

 

 



 

 

 



 

 





 

 




A fal, mely elválaszt

 

Szinte egész életemben erre vártam. Egy esélyre, hogy kitörjek.  Nem is igazán az esélyt, - mert tudtam : úgyse jön el - hanem inkább az alkalmat a véghez viteléhez. Gyűlölöm ezt a tétlen életet, amit félelmük kényszerített az emberekre. Egy városban élünk, mégis ketté szeli egy fal, ami gonoszan mosolyog és senkit nem enged át. Egyszer csak felemelték, - megnyomtak egy gombot azzal a földből lassan elő bújt a rettenet. Túl későn jöttek rá ennek a falnak építésének céljáraNincs kijárata. Vagy az egyik oldalon maradsz, vagy a másikon, mindezt a háborúk eredményeként. A városunk egy fele eltűnt a térképről, egy bizonyos ok miatt
Ezért kellett a fal,mely elválasztja az embereket szeretteiktől, barátaiktól, rokonaiktól.. Megváltást nem ismerve kegyetlenül áll a mai napig is.Iskolában voltam, tizenkettő éves lehettem a fal felhozatalakor. A mi városrészünk maradt saját országunké, míg a másik, a keleti idegen nemzeté lett. A családom, az otthonom, a múltam.. minden ott maradt, a másik oldalon.
A szüleimmel megszűnt a kapcsolatom, miután az iskolánkból árvaházat alakítottak. A gond az volt, hogy egyetlen árva sem volt. Mindenkinek megvoltak a maga szülei, de ezzel nem törődtek, új otthonba adtak minket. Engem senki nem akart, nem is nagyon ajánlgattak, híres voltam a szótlan rosszcsontságomról. Mindig szót fogadtam, de ha épp semmit sem mondtak, romboltam, kifejezve a gondolataimat. Ezt kicsit rossz néven vették egy lánytól.

Szívemben, legtöbb kortársaiméhoz hasonlóan düh és kétségbeesés lakozott, hiányoztak a szüleim, tenni akartam valamit értük. De hamar rájöttem, nem minden az, aminek látszik. Sok ezren próbáltak átjutni a falon,- de egyikük sem látta meg azt a túloldalt, melyet reméltek. Agyonlőtték, megölték őket az őrök. Így csendben tűrtem, azt, hogy árvaházról árvaházra hurcolnak kegyetlenül elbánnak velünk. Persze egy idő múltán megszöktem, elkezdtem a saját útjaimat járni.
Mára tizennyolc éves vagyok, és eldöntöttem átszököm. Ki tudja meddig, mettől lesz ez a fal. 
Nem tehetem meg hogy minden embert kimenekítsek..
De ha ügyes vagyok, sikerül átsurrannom. A napokban felmértem a terep nehézségét. 
Az őrök minden nap pontban délben cserélnek. Ez az egyetlen esélyem. Zajt kell keltenem, fel kell bolydítanom őket abban az időpontban, akkor álcázva magam fel se tűnök. Átugrom a falat, és vár a szabadság.
Gyorsnak kell lennem, hacsak nem akarom a másik oldalon lyukas fejjel végezni.
A szél erősen fújt. Ez jó jel, így a hang erősebben terjed.
Egy..két... - Há'! - suttogtam, rázendítve egy erősítőkkel felszerelt gitárral a fal környékén egy házban.

Úgy játszottam,mint még soha.
Teljes erőmből pengettem a húrokat, gondolva hogy soha többé nem tehetném meg. Lehet, hogy igazam 
is lesz.. Füldugóim segítettek hogy meg ne süketüljek, de így is tudtam, hogy az egész város zeng.

Erre biztos felfigyelnek a rohadékok!
A falnak támasztottam a gitárt és máris futottam. Nem vihetek semmit magammal némi élelmen kívül, a nehéz dolgok csak hátráltatnának.
11.58 - egy rakás doboz mögül figyelem a futkosó őröket
11.59 - éjj fekete hosszú hajam rusnya sapka alá helyezve sétálok fenntartott fejjel,
-a gyanú elkerülése lévett- a fal mellett
12.00 - a fal tetejéről az utolsó másodpercben még visszanézek, majd átugrom és bevetem magam a katonák közé.
Észrevettek, rengeteg fegyvert fordítottak felém. Féltem,a szívem hangosan dobogott,de elfutottam, olyan 
gyorsanahogy csak erőm bírta. Utánam lőttek.. De csak a két karomat találták el. Három golyó lövedék mélyedt a jobb karomban, de a másik sem úszta meg, egy rá is jutott. Erősen véreztem, a kínok kínját jártam, meg akartam állni, de nem lehetett, mert követtek. Előbb- utóbb csak abbahagyják, mert vissza kell menniük. Addig is, elrejtőzködöm egy sikátorban.
A hátamat egy oszlopnak támasztottam, fájdalomtól elgyengült testemet a földre csúsztattam.
Sebekkel tarkítva, de még élek. Viszont a legfontosabb : szabad vagyok. Átjutottam ide.

Alig öt perc alatt megváltozott az egész életem.
Elgyengűlve homályosan láttam a fájdalomtól. Súlyos sérüléseket szereztem, de nem törődtem az elfertőződéssel, és a kabátomat szét tépve próbáltam leszorítani a vérzést.
Egy idő után felhagytam a reménnyel, hátra dőltem. Nagyot sóhajtottam, és megfogadtam magamban, csak egy kicsit lehunyom a szemem. Semmi több, nem adom fel. A sapka leesett és kócos hajam alább bomlott vállaimra. Kifújtam pár tincset tehetetlenül, és lehunytam a szemem egy pillanatra.
- Hé! - kiáltott rám egy erős férfihang - Jól vagy? - térdelt le mellém a magas alak.  Angolul beszélt, legalább. A hangja erős volt, szőkés barna haja hosszabb tincsekben hullott homlokára, és fekete farmerhez barna bőrdzsekit viselt.

Normális esetben féltem volna,de most még az arcát sem láttam.
Elkezdte megcsomózni az elkezdett kötözésem, ami miatt halkan felnyögtem. - M-mit csinálsz? - nyögtem ki
- Nyugalom.. fáj, az biztos, szép kis sebeket szereztél, de segíteni szeretnék. Mégis hogy kerültél ide? - beszélt  hozzám nyugtatólag
- A f-fal! - suttogtam. Elkezdtem egyre élesebben látni a körülöttem lévő történéseket, újra.
Meglepődött, de felvont szemöldökkel folytatta a munkát. Egyik kezem már kész volt, erősen szorítva. A lövedékeket kézzel ki tudtam szedni,- nem a legtisztább megoldás, de rögtönöztem. 
- Hogy jutottál át? Eddig még senki sem jutott át, tudtommal.
Megráztam a fejem. - Biztos voltak mások is.. - motyogtam - Ki vagy te?
- Tim,Tim Hens, rendelkezésére hölgyem!
- Ühm. - mosolyogtam aprót - Az én nevem L. - nem a teljes nevem, így nem tudhat név szerint feljelenteni
- Örülök a találkozásnak, Ell. - mosolyodott el szélesen a fiú. - Kész is van! Ügyesen bírtad a fájdalmat.
- Köszi. Most már elmehetsz. - morogtam. Csak ne maradjon itt a nyakamon! Megmentett, blablabla, hős meg minden, ha találkozom vele a későbbiekben majd megköszönöm, de most hagyjon békén!
- Szerinted ilyen állapotban itt hagynálak? Gyere, járni még tudsz, nem?
- D-de. - bólintottam, és összehúztam a fogaim fájdalmamban. Megpróbáltam felállni, de visszaestem.

- Elmegyünk egy orvos ismerősömhöz, ő majd gondoz. Nem szabad erről senkinek mesélned, akár bíróságra is juthatsz. - komorodott el - Nem minden ember kedves.
- Nem mondod? Óh,és te az vagy? Honnan tudom, megbízhatok-e benned? - néztem rá gúnyosan. Bár megmentett, eszembe kell jusson, hogy senki és semmi nem az, aminek látszik.
- Csak bízz meg, és készt. - mondja annak, akit majdnem megöltek csupán azért, mert át akart lépni egy rohadék falon. Bízzak benne. Jah! Majd megfogadom a tanácsát ha piros hó esik..
Szökött vagyok, és nem bízhatok senkiben.
Vannak emberek,akik megtehetik hogy légi úton át közlekedjenek.
Bár ők is szököttek, de mivel dús gazdagok,- ha repülőjük van,azoknak kell lenniük- eltekint felettük az állam.
De egy egyszerű "pornépi paraszt" mint én.. valószínűleg felkerültem a körözöttek listájára.
- Tudom hogy pénz jár a körözöttek leadásáért. - sütöttem le a szemem, remélve ezzel kimutatom állítólagos
ellenszenvem.
- Az egész város tudja! Mindenki. Ezek - mutatott az oszlopra ragasztott papírokra - Mind téged és más szökötteket reklámoznak.
- Én csak a szeretteimet akarom újra látni. Ahhoz nem kell hogy eljátszd a hőst. - jelentettem ki komoran, és felevickéltem, mai tekintve mindkét karomon éktelenkedő hatalmas és fájdalmas sebekre, elég nehéz volt.
- Oké. Ha te nem jössz,viszlek én! - kapott fel és elindult. Mérges voltam, dühös, de mélyen legbelűl boldog is. - Bocs, Ell, de ez túl súlyos sérülés. Senkit sem hagynék itt. Akár bele is halhatsz. - suttogta.
Nem nagyon történik a magamfajta emberekkel ilyen. Ráadásul Tim.. a maga hosszú, karcsú termetével..sötét szőke rendezetlenül szétfújt hajával.. egész.. helyes, bevallom. Szerintem nem lehet több mint húsz éves, úgy velem egykorú.
- De az őrök.. - ellenkeztem
- Már tuti elhúztak. Nem ér meg egy szökevény ennyi üldözést.. Bár szerintem ez a szökevény igazán megérné. - mosolygott el. Azt hitte, nem hallom. De mivel a karjaiban tartott, arca egész közel került a sajátomhoz. Elmosolyogtam, és a fájdalmamnak engedve összeszorítottam a szememet. Az álom rögtön elnyomott, vagy nem is tudom.. lehet hogy csak el ájultam, lényeg ami lényeg, amikor felkelltem már egy nagy és puha ágyban találtam magam frissen bekötözött karokkal. Mellettem egy infúziós emelvény állt, ami az ereimen keresztül vizet pumpált belém. Gondolom, valami mini-korház. De.. élek, itt vagyok a másik oldalon. És.. esélyt kapok rá, hogy megváltoztassam a jövőmet.Egy ideig elmorfondílozok hogy akarom-e eggyáltalán. Végül aprón megrázom a fejem, és halkan suttogva kijelentem : ez egy új élet lesz, ahol nem kell minden lépésemnél gátlásokba botlanom.

Jelentkezem! - Mini történet : Fogoly..

Bediliztem. (tudom,nem ujdonság..) De komolyan..a suli kikészít.Ráadásul most a félévi halálos küzdelem..
Ezt magyarázatnak akartam szánni,amiért ilyen szépen eltűntem. ˘^˘
Tehát,miújság?^^  (csak költői kérdés,mert tudom hogy senki nem válaszol. :c )
Én mostan csak úgy előhozakolok egy kis mini-történetecskével ha nem bánjátok.~
Jó olvasást. c:


 

A halott fogoly..

 

A sötétben kettesével szelte a lépteit,de még így sem volt elég gyors,hogy észrevétlenül elsuhanhasson a lovas mellett.Mindig ez történik.A lovas ott áll,és nem hagyja átmenni.A félelem és a kétségbeesés hűen kitartott a leány szívében..

-Mit akarsz? - kérdezte ezúttal is,reménykedve hogy most más választ kap.
-Kislány,menj szépen haza.
-Épp oda mennék!
-Nem úgy tűnik!
És nem engedte haza.Vissza kellett újra és újra fordulnia,mert a lovas minden egyes próbálkozásánál megállította,néha erőszakkal is.
Nem értette miért.Az emberek nem jártak arra,ahol megszállni kényszerűlt.
Egyszer csak fogta magát,és elindult az ellenkező irányba.Talán annyit mehetett mint azelőtt,és találkozott a lovassal.
-Hercegnőm,megmondtam hogy menjen haza.
-Végre megjött az eszed lágya! - akart elmenni mellette,de az orra elé eresztette kardját - Sajnálom,de ez itt az én területem.
-Ne viccelj velem!Már hónapok óta itt bolyongok,HAZA akarok menni,-láthatod hajamból és szakadozott ruháimból,-hogy civilizációval nem is találkoztam,mert az emberek nem járnak erre felé..
Csak játszanak vele.Mint az egér a gomolyaggal..Ide-oda dobálják,sosem lesz vége ennek.
-Akkor ön miért tette?
-Nem tudom!Egyszerűen elfelejtettem hogy kerűltem ide.Csak azt tudom,hogy ki akarok szabadúlni ebből az ördögi kőrből..
-Nem áll messze a valóságtól. - emelte el akardot,és a hejére tette - Ez valóban egy ördögi kör. - mosolygott a száj a páncélzat alatt.
-E-ezt meg hogy érted? - rémült meg a lány,és addig hátrált míg meg nem bottlott,és földre nem esett.A három ló fölé magaslott s azok gazdái le néztek szánakozó tekintettel rá.
-Nem akartuk elmondani de.. - léptetett elő a lovával még egy lovag
-..valójában halott vagy. - fejezte be suttogva a mondatot egy harmadik.
A hercegnő,-ahogy nevezte a középső lovag-szétterült,és szép ruhája a koszban fetrengett,könycseppekkel megtelve,melyek patakzottak megviselt hófehér arcán.Teljesen elvesztette a gondolkodásán való uralmat.Félt,de annyira hogy majd belehalt annak fájdalmába.
-Ne-nem,ne-nem l-lehet i-igaz!Hazugság.. - kiáltotta szaggatott levegővétellel,semmibe tekintő szemmel.A fekete eget szemlélte talán,ahová most röppent fel egy csapat holló?
-Ha az lenne... - emelte lassan a kezét az egyik a páncélos sisakjához - Akkor hogyan láthatnál minket, - vette le a sisakot - Ördögöket? - mosolygott.
-E-e-ez.... - sikoltott fel az láttán a lány,és eszeveszett iramban elkezdett futni.Többször megbottlott,hajából kiestek a díszek,szana-szét kócolódott,könnyes arcára rátapadtak a levelek..
-Halott lennék?Nem értem..miért lennék az?Miért látom az ördögöket?Mi rosszat tettem hogy erre a sorsra ítéltek az istenek? Miért..futok..? - lassúlt le a lány,és körbe nézett zihálva.
Hát persze.A szörnyek csak a kör szélénél állnak.Onnan be nem tudnak jönni.
-Szembe nézek velük..és..lesz valami. - mondta eltökélt hangon,és visszafordult.Kicsit sem volt eltökélt,teljes lényében reszketett a rá váró ítélettől,de próbálta az ellenkezőjét elhitetni önmagával.Közben letörölte arcáról a kost,összeszedte kiegészítőit a földről,és valamelyest méltóságos formába hozta magát,most már kevésbé nézett ki megcsapzott leánynak,inkább hercegnő volt.Aki fel kellett készüljön a legrosszabbra.
-Elfogadom hogy meghaltam.Tegyetek velem amit akartok. - állt oda a lovaghoz,aki mögűl újra elő jött a másik kettő.Saját szavai meglepték..Szíve erősen kalimpált,annyira fájt hogy majd kiugrott,minél hamarabb túl akart lenni az egészen.Az ilyedség,a félelem,a halál érzete..Gyötrelmes és szörnyű érzés.
-Végre,megtört a kicsi lány.A lelked kell nekünk.
-A tiétek.Végezzetek velem mihamarabb..de lehetne még eggyetlen kívánságom halandóként?
-Nem vagyunk mi angyalok..De..attól függ.Mond.
-Láthatnám utoljára az otthonomat?
-Megoldhatjuk.De most,hogy nekünk ígérted a lelked,már nem fognak látni.Senki.
-Megértettem. - bólintott a hercegnő

A kastély,melyben felnőtt..melyben testvéreivel annó vígan játszadozott most gyászba vonult.-Tehát igazat mondtak. -motyogta a lány.
Miután elvitték lovon az otthonához,egyedül hagyták egy kicsit,-had járja be az egészet.
Benézett a szülei hálószobájába..a trónterembe,ahol a szülei ültek..a testvérkéi ebédeltek,néma csendben.Minden más volt,-megállt az idő.De hát,így megy ez.Elbúcsúzott mindentől,elnézést kért a vőlegényétől hogy nem tudta teljesíteni jövendőbeli királynői feladatait,és visszament a lovagokhoz,akik már a hídnál várták.
-Hogy haltam meg? - kérdezte utoljára - Jogomban áll tudni.
-Saját akaratodból futottál bele a kelepcébe.Vagyis az erdőbe. - és elkapta a lány csuklóját - Most pedig,miután mindent megtettél,meghalsz.
A lány mellkasából fehéres fény lövelt ki,és a középső lovag kezébe egy fehér génygömb lebegett, és a lány teste semmivé lett.Ennyi volt csatra élete,nem több mint játékszer az ő felette állók számára..Tett is valamit?Évtizedek múlva emlékezni ofgnak rá?Valószínűleg nem.Mert ami egyszer elment..Azt nem lehet visszagozni.Rövid,kiszámíthatatlan és váratlan jó avagy rossz meglepetésekkel teli.Ilyen..az élet.

Hamúból lettünk,azé is leszünk.

 



Remélem nem volt túl morbid.Ezt még Halloween-ra írtam,amit szépen el felejtettem. (jujj,gomenasaiii) Szóval..Happy Halloween!! Utólag is.. ^^
Amugy..várhatólag jövök egy újjabb Alice Csodaországban résszel,és..Azt hiszem inkább a Lehetetlen időzítésről már nem is ígérek semmit.Majd valamikooor..~
De mostanában inkább hétvégén számítsatok új bejegyzésekre.

Őszi szünet..

 

Lola bevetésben!!  *w*
És végre itt van a várva várt őszi szünet!
Jövök pár Alice Csodaországban résszel,majd meglepinek Lehetetlen időzítés,amit már olyan rég nem írtam hogy hujujujj..˘^˘ 
Egyébként mesterkedtem egy kicsit a naopokban,és elkezdtem egy történetet egy játék oldalon írni.Hát,kiderült,hogy ha moderátorok is vannak,és csak 50 soros (!! én általában átnépem a 100-at,nem hogy 50..-.-) lehet max a szöveg..Hát,nem nagyon sikerült.De azért befejezem a történetecskét,és kész.
Kinek hogy telik az őszi szünete? *vakreménykedik hogy valaki komizik* 
Szóval,akkor neki is állok az írásnak!~ ^^



Nya,de most már vége van.. (október 4-étől újra kezdődik a rémálom) szóval nem tudom hogy lesznek a részek,de próbálok néha-néha fentlenni! ˘^˘

 

Zene...





Zene,mely nélkül nincsen élet. ~

 

She Wolf <3 Régi kedvenc, eddigi imádat, mostani kedvenc is. *˘*











Közleméény~ :3

Szeptember.Suli.Mond ez valakinek valamit?Ja,igen.Azaz.Rémálom. :'s
Szóval,-szegény Lola sem kivétel az Iskola rabjai című film forgatása alól.Muszáj,mert az élethez kell.Ennyi.
Naaa!!>< Hagyom ezt a témát,mert rosszul vagyok.
A közlemény közleménye igazándiból annyi lenne,hogy mostantól hétköznap ritkán leszek,ezért ígérni nem tudom,hogy mikor,de hétköznap csak 1 történetet tudok adni.
:"((
De hétvégén megpróbálok időt szánni rá.^^
Szóval,nem tűnök el öröké,csak ritkábban leszek.Ennyi.
Ja,és még egy valami..
Ezentúl a történetek elején/végén (mint tapasztalhattátok) lessz egy kis rejtélyes mondóka,idézet,valami. ~.~ Csak,-a rejtyélyesség kedvéért.Nya,valójában meg azért,mert sokat mondóak.

Izisz Hercegnő



Esett a hó..az erdőben,japán legvégén,egy ici-pici falucska erdejében.
Egy lány zokogott,-egymagában,és várta hogy megfagyjon.A tél,-mintha teljesiteni akarná ezt a kivánságát -,apránként belepte.

Tovább»

2.

Feedek
Megosztás
HTML
Powered by Blogger.hu