Giruti no ketsueki - Bűnös vér...

 

Vér..Vörös vér..Nem lehet visszafordítani..Csak cseppen,és cseppen,míg egy élet leforgása véget nem ér..

Amikor kinézek az ablakon,egy lányt látok..Egy lányt,amint sír..
A
szeme vérrel teli könnyektől áztatott..Ruhája tiszta,csak keze s arca véres.Bal kezével egy lila nyuszit szorongat keservesen..
És csak mond valamit,és mond.Kinyitom az ablakot.
A lány köddé válik..Csak a hangja marad az esőben..
,,-Vér..Véres vég...,,Elgondolkodom..Minden ilyen egyzserű..Ha véget akarsz vetni,hát be kell mocskolnod a kezedben lévő tőrt..Nem csak állni..Hanem cselekedni.Ennyi az egész..A lány minden éjjel ott volt az ablakomban..A hangja ugyanazt hajtogatta..Rájöttem..Ezt a lányt megölték.Méghozzá az,akit neki kellett volna megölnie..Ezért..ezért kísért annál az embernél..Aki..Énvagyok.Emlékezésre kényszerítem gondolataim..S rájövök,valóban én voltam.
Ő az.Ő az,akit megöltem,akaratom ellenére..Ő volt az,aki először elérte,hogy szeressek..Ő volt az,aki először megértette velem,milyen megbízhatatlanok az emberek.
És egyszer csak eltűnik..Amikor felébredek,kinézek az ablakon.Nincs ott.Hirtelen fájdalmat érzek a szívemben..Lenézek..A lány áll ott,-közvetlenül előttem-.Keze a szívembe nyomja a tőrt..Az arany tőrt.
Szeme már nem sír.Mosolyog.Véres a mosolya..Kegyetlen a mosolya..És utoljára..Az utolsó pillantásomkor a lepkét láttam..A lepkét,ami kiröppent a hajából,s rám szállt,örök nyugalmamba kísérve.

(Megjegyz.:Egy fiú szemszögéből láthatjuk)

 

 


Vér,vér és semmi más..

Nem érzek fájdalmat,amikor ölök.
Nem érzem,hogy a szívem tiltakozna.
Nem látok mást,csak vért.
Nem látom másnak,csak prédának.
Amikor a vér íze számban elterjeng..
Az őrületbe kerget,s egyre gyorsabb és gyorsabb tempóban kívánja testem..
A vér lágy ízét,mely létezésemhez szükséges.
Csak ölök,és ölök,meg sem állok..
Az örökkévalóságon át,semmi más nem vár rám.
Megváltozni nem tudok,csak vándorlok magányomban,
Feltűnök itt,elmegyek oda,ízletes falatok után kutatva.
Emberi bőrőm nem gátol,
Hogy kövessem teremtőm parancsát.