Lehetetlen időzítés

Küszöbön álló probléma vagyok - mit kezdesz velem?

Elhagyatott út

Remélem tetszeni fog e történet kezdete~ 
Gomenasai,hogy ilyen rég nem jelentkeztem..Csak most..Öhm,valahogy nem ment..Meg tanulás,olvasás,és most a blogspotos blogocskáimmal is foglalkozok..De majd ma belehúzok..Már ha végzek a matekkal.Matekból TZ-t írunk!!! OMG...˘˘ Ráadásul rögtön hétfőn...szóval ma elvileg tanulnom kéne,de annyira elhanyagoltam a drága blogomat,hogy majd próbálok szünetet tartani..Merthát valójában ez az én főblogom,minden itt kezdődött,és a világért sem hagynám itt egy blogspotos blogért.
És nagyon köszönöm az olvasóknak hogy míg én nem is voltam itt,mennyien nézték.Az elmúlt napokban volt olyan nap,amikor 200-nál is több látogató volt!Sőt,egy nap 900-nál is többen látogattak el ide. (azt hiszem még nyáron) Szóval köszönettel tartozom,mert mindig biztatólag hat rám ha látom hogy ennyi olvasója van a blognak.^^
Akkor,j olvasást.Ja,erről a történetről annyi lenne hoogy..hát,még régebben irtam róla,emlékeztek?Bár,ha ezt most elolvassátok megkérdezhetitek :
-Mi van?Ez szinte eggyáltalán nem hasonlít arra,amit akkoriban írt.
Tényleg nem,mert ez még csak az eleje. Most megismerkedünk a főszereplővel,a jellemével,és hogy mi miért van. (persze ami titok az titok,ki tudja mikor derűl rá fény?)

 


 

 

Karácsony


Tsh..Hogy az emberek miért nem törődnek sosem a saját dolgukkal?Mit bámulnak?
Sétáltam a hóban,igaz bicegve,de rendesen felöltözve,-munkaruhámban.Kirugtak,de a ruhát megtarthattam,ez a lényeg.Még visszamegyek a szállásra,és észrevétlenűl elhúzok.
Csak ne fájna ilyen rohadtul a lábam!
És ez az idegesítő légkör..A karácsonyfák fényei..az a sok csicsás dísz,mint a kéményekről lelógó müanyag mikulások..csillag-angyalka esetleg karácsonyfa formájú világító ablakdíszek...Mennyei illatű karácsonyi vacsora a családdal..
Amelyet én sosem élhettem át.
-Merry Christmas!Ho-ho-hó! - jöt felém egy mikulásnak öltözött manusz,és felém nyújtott egy szaloncukrot.
Majd ha álmod.Szó nélkül kikerültem,és tovább ballagtam a magam lassú tempójában.
Tűrnöm kell,még ha fáj is,mindenem a szálláson van.Még taxit sem fogadhatok.Az összes megtakarított pénzem..
Levettem a csengős végű mikulás-sapkát a fejemről s nem zavart hogy a lassan szállingozó hópelyhek rögtön elfoglalták a helyüket a fejemen.Csak előre,és előre.
Az emberek suttogtak,kuncogtak,de ez engem úgyszint hidegen hagyott.
Had képzeljenek azt,amit akarnak.Boldog karácsonyt,nem szólok ma be senkinek sem.Ez az én ajándékom,Mikulás bá.Gúnyos mosollyal felnéztem az égre.
-Segíthetek.. - próbálkozott egy újjabb srác.
Őt is csendesen kikerültem.De követett. - Hé,kérdeztem valamit!
-Én pedig válaszoltam.
suttogtam és rá se nézve folytattam az utam.
-De látom hogy valami nincs rendben...
-Akkor menj szépen a francba,mit tudom én hova,ünnepeld a kis családocskáddal a karácsonyt,és méltóztass engem békén hagyni szépfiú! - förmedtem rá.
Megállt.Már nem követett.Azért füleltem,vajon mit mond.
-Tudom milyen érzés amikor nincs hova hazamenned. - azzal zsebre vágta a kezét,és egy fordulattal ellentétes irányba húzott el nagy léptekkel.A szemem sarkából egy ideig követtem,majd kifujtam egy kis párát.
Mindjárt ott vagyok.
Végre nem állítottak meg minden eggyes lépésemnél,és a sugdolózás is abbamaradt,kezdtek kiürülni az utak,mindenki haza felé tartott,hogy megünnepeljék a karácsonyt.
Csak pár romantikus párocska lézengett a sűrűsödő hóhullásban,-mert az olyan csodás ha a pasidnak dölve "melegedhetsz a hidegben",hát nem?Persze ezek csak előítéletek,így nem folytatom.Semmi jóra nem számítok tőlűk,csúnya szavak,amik az egész életemben kísértek..
A lábam egyre jobban fájt,de tudtam hogy még csak a felénél tarok.

Itt vagyok.A fényeket lekapcsolták már.Biztos alszanak.
Bepityegtem a lakás azonosítóját a bejárati ajtónál lévő csengőnél.
Beengedett,sétáltam pár lépcsőfokot,majd kotorászva elővettem a kulcsokat,és halkan beléptem az elhagyatottnak tűnhető házba.
A kezemben tartott sapka csengett egyett,ezért megrémülve lefogtam a csengőt.
Benyitottam az alvóba,ahol csak ..azt az embert véltem kirajzolódni a sötétségben,akivel leginkább nem volt kedvem találkozni.
Tudtam hogy le kell lépjek,de a búcsú fájdalmas lenne,ésaz ő esetében szinte lehetetlen is.Erőszakkal itt tartana.Túlságosan is ragaszkodik hozzám.
Nincs arról szó,hogy én nem viszonoznám ezeket az érzéseket,de számomra semmi sem állandó.
Mindig készen áll a bőröndöm,a szürke gurulós titokzsebekkel ellátott böröndöm,amiből ki nem pakolnék.Most a tartalma szanaszét hevert,és Say az ágyamon feküdt összeszorított fogakkal,a tőle kapott macimat szorongatva,
Összeszedtem mindent nesztelenül,csak a macit hagytam ott.
-Say..Nem várom el hogy bocsáss meg.De kérlek ne gyűlölj örökké,csak felejtsd el. - hajoltam felé,és elkövettem azt a hibát,hogy csókot leheltem homlokára.Keze kinyúlt,és azonnal karjaiban találtam magamat.
-Ne! - ellenkeztem,mert túlságosan is jól esett az ölelése.Mindenem fájt,át voltam fagyva,de ő olyan melegséget árasztott..
-Luce,csak úgy itt hagytál volna? - nyitotta a szemeit,amik így az enyémmel párhuzamba kerültek,és csak úgy árasztották a szomorúságot.
-Nem,én..Say,mindent megnehezítesz ezzel! - mozdulni sem tudtam,annyira magához szorított.Hallottam a szívverését,ami olyan sebességgel dobbant,hogy azt hittem majd kiugrik.Nem teheti ezt!Ez...túl nehéz számomra..amíg vele voltam..túl sok érzelmet szereztem.Edig mindig sikerült elmennem,de most,hogyan tovább?
-Say,én szeretlek! - eredtek el a könnyeim – De a rohadt életbe is nem maradhatok itt! - ellökni próbáltam,mert azt hittem végre felfogta.De túl erős volt.Még nekem is. - Nem is tudod mennyit szenvedtem emiatt..Az álmatlan éjszakák melletted,amikor tudtam,hogy egyszer el kell mennem,mégis..
-Tss.. - csitított,és eggyik kezét kihúzta alólam,azzal simogatta könynes arcomat.Szemeimet csukva tartottam,mert ha kinyitnám,Say törődő mosolyával találnám magam szemben,ami ellen semmit nem tudok tenni. - Luce..
Olyan akaratos..De mégis...Ha kimondja ezt a nevet..
Csak ő szólított Luce-nek.Mindenki más Lucy-nak hívott.
-Semmi baj.Megoldunk mindent,eggyütt.

Bár így lett volna. - sóhajtottam fel a vonaton űlve.De semmit nem oldottunk meg.Reggel csendben felkeltem,a tegnapi és még mindig a tegnapi mikulás-ruhámban fogtam a szürke bőröndömet,és elmentem.
Kitöröltem Say-t,és minden itt megismert barátomat a mobilom memóriájából,hogy még csak kísértésbe se eshessek.
És létrehoztam egy újjab üres,fekete szobát a lelkemben.
Mindig ez megy le.A búcsú,majd visszatérek a saját egyedül élő életmódomhoz,míg lakást és munkát nem találok.
Say-jel más volt az eset.Őt tényleg szerettem.Ezért is utáltam magam,és azt a félő énemet,amiért képes voltam otthagyni....hogy csendben elmeneküljek még a csata előtt.
El fog felejteni egy idő után...nyugodj meg. - szólalt meg bennem valaki.Igazat adtam neki,és az új életem történetén gondolkoztam,- tollammal kopogtattam a jegyzetfüzetemben.

Elhagyatott út

 

-.- Tudjátok,rájöttem valamire.Én nem bírok nem történetet írni..vagy akár befejezni.Mert mindig jön egy új ötlet...;( és :)

A stori: nézegetem az anime képeket,,,a képeket..a vámpíros képeket.. Sehol semmi.Ekkor megláttam ezt a képet!Ezt a .. Hű de menyire jó szuperfantasztikus képek!(najó,csak túloztam..xD)
És jött egy történet..Most meg leírom!

Arról fog szólni, - azért jövő időt használok,mert még nincs annyi belőle,hogy egy rendes fejezetnek nevezhetnémm...(sőt,csak eddig annyi,amit ide leírtam) ..mind1. -

Hogy van egy lány. Grees.(Grész)és egy fiú.Krisztopher!:P Na,ebből másképp nem lehet kijönni - ha csak nem úgy,hogy megölik egymást - mint a szerelemmel!! Méghozzá,elég nehezen fognak ösze jönni...
Egy egyszerű kis vidéki házba költözik Grees.(egyedül él,már elérte a ,,felnőtt" kort,ezért  szülei támogatásával elköltözik)
A nagy városi lány.Képzelhetitek..^.^És itt jön a képbe Krissz!

Pár idézet,amiket csak most találtam ki,de tuti hogy benne lesznek a történetben:.

[...]Éjjszaka van.Grees az erdőben stál.Teljesen egyedül.Nyugodt.Nem fél semmitől.Csak arra koncentrál,ami a célja.Követni a furcsán viselkedő fiút.Meg kell tudnia,miben sántikál.


[...] - Vigyázz!
-Hagyj békén!Megtudom magam védeni,fogd már fel!
-Oké.Szia! - azzal otthagyta a lányt,aki épp azon egyensúlyozott,hogy le ne essen.Egy szikla peremén.
-Öm..Krissz,figyi,lehet hogy mégis..Áááá....Megengedem hogy segíts!

2.

Feedek
Megosztás
HTML
Powered by Blogger.hu