Előszó :
Lola,feszültség,próba hogy elüzni feszültség,írás,kép,kikészülés,félelem,kivagyok érzés,Mini történet



 

*emberi* Előszó :

Megláttam ezt a képet...elgondolkodtam,hogy a csajnak pont olyan színű a haja (felül zőkésebb,a hajam  végén meg barnás,szinte narancssárgás)meg hogy miért ne lehetnék én..A jövőben...Remélem sikerül zsugorodnom..Amilyen égimeszelő vagyok.. X_X
Na,akkor megirom..hogyismondjam?Álmaim szerelmitörténetét..Amennyire kitelik >>ebből<< A hasgörcsös félő,remegő,feszült csajból... (:




 

A bál szerelme..

 

Zene szólt..A fiatalok táncoltak..Csak páran ültek és nézték irigykedve a táncoló párokat.Egy szerelmesdal ment épp.A fények negvilágítottak egy ülő lányt,aki olvasott.Nem érdekelte,hogy ez egy végzős bál,egyedül volt.
Félt.
Ezért olvasott.
Néha fel-fel nézett,szemével barátnőit keresve,hogy nem hagyták-e itt.
Egyszer csak amikor épp felnézett,egy fiúval találta szemben magát..Nem csak EGY FIÚVAL,hanem A fiúval.
-Mit olvasol? - kérdezte kedvesen
-Harper Lee... - motyogta
-Ne bántsátok a feketerigót? 
-I-igen!Ho-honnan tudtad? - nézett meglepetten.
Felnevetett a srác. - Már láttam filmben,és olvastam is..Máskülömben épp feltartod,szóval könnyedén leolvastam..
-Ha..ha.. - mosolyodott el félénken a lány.
-Te miért nem táncolsz? - kérdezte a fiú
-Miért táncolnék? - vágott vissza a lány
-Miért ne?
-Mert..mert nincs párom. - suttogta a lány alig halhatóan.
A fiú mosolya nem tűnt el. - Tessék?
-Mert nincs..
Ekkor odajött négy másik fiú.
- Mark,gyere már!A csajok csak rád várnak! 
Mark a lányra nézett,aki csak szeppenten ült,és lehajtotta a fejét.Legszivesebben eltűnt volna.Egy varázsütésre a semmivé válni..Nem találta rossz ötletnek.Természetesen nem lehet ilyen szerencsés.Álmai fiújával beszélhetett..Neki ennyi is elég volt.Nem akart mást.
-Most nem érek rá. - válaszolta egyszerűen.
-Ne már! - mondták szinte egyszerre a fiúk.Majd tekintetük átvándorolt a lány felé.Arcukon széles mosoly kerekedett.
-Heee? - hangsúlyozták amolyan ,,ahha,ez az?'' stílusban. - Szóval csak emiatt?
-Nem erről van szó.. - próbálta védeni a menthetethetetlent  a fiú.
-Akkor mi már mentünk is... - lépdeltek lassan,kezüket elrejtve elszámoltak háromig..
-Hé,várjatok!Már kipihentem magam,jövök! - állt fel mégis a fiú.Bele esett a csapdába.Nem tehetett mást.
Szomorú pillantást vetett a lányra,aki még mindig csak lehajtott fejjel ült,kezét könyvén pihentetve.
-Találkozunk még... - inkább kérdésként hangzott a fiú szájából,mint búcsőzásként.A lány intett eggyet,majd visszatette kezét ölébe.Halkan sírt.
-Túl szép lett volna,hogy igaz legyen.Túl szép.Menjenek a francba a gyenge idegeim..Hogy én nem tudom..én nem tudom..a sírást visszafolytani..Gyenge vagyok..
Gyorsan letörölte könnycseppeit.De már késő volt.Barátnője észrevette,és rögtön odament hozzá.
-Lola..Mi történt? - kérdezte,majd legugolt Lola széke mellé.
-Semmi! - nézett fel,de nem sikerült visszatartania könnyeit.Elárulta magát.Felállt,és elakart menekülni..De ekkor barátnője megfogta a kezét.
-Kitty..Kérlek.. - suttoga
-Nem.Szépen leülsz,és megnyugszol. - és leültette.
20 papírzsepivel később...
-Most hogylenyugodtál,szépen mondj el mindent.
-Én..csak a gyenge idegeim.
-Tudom,tudom!De az előtt...
-Ő.
-Ki?
-Ő.Ő ő.
Kitty szeme elkerekedett.-MI?!Mit csinált az a szemét? - állt fel.
-Semmit..ne gondolj rosszra..inkább menj vissza..neked van párod..táncolj..élvezd ki a végzős bálod!
-Még mit nem!Azt akarod,hogy felemésszem magam miattad?!Hogy kérheted azt,hogy gondtalanul táncoljak,amikor tudom hogy te valahol a mosdóban bőgsz?Nem. - jelentette ki végül.
-Kö-köszönöm..Köszönök mindent,de ez..
Ő visszajött.
Meglátta a Lola szemei alatt gyöngyöző könnycseppeket.
-Mi történt? - kérdezte Kitty-től
-Te kö.... - kezdte volna,de Lola hirtelen elfutott.Utána akart menni,de két kéz hátulról lefogta. Nikol és Zoey.-Hagyd most,úgyse tehetsz mást.. 
-Rendben,akkor csak hadd mossak be ennek eggyet..! -Miért is?Mi történt?Valaki elmondaná nekem?
-Te bííp!Hogy a bííp nem veszed észre hogy Ő.. (Megjegyz.: a bííp a cenzurázott szavakat jelenti..)
-Kedvel téged. - fejezte be Zoey,Nikol és Stephani.
Eközben Lola épp magát átkozta,amiért ilyen könnyelmű,sírós,gyenge,hasztalan és gyenge idegzetű..Egy WC fülkében.
-Hol..? - kezdte a Fiú
-A lány vécé,harmadik fülke. -mondta a felbőszült lány -Takarodj ahogy csak tudsz! - kiáltotta még Kitty ,,kedvesen" utána.
A fiú bement a lány mosdóba.Nagyot sóhajtott.Szerencsére senki sem volt,csak ő és a lány.Lágyan kopogott a haradik vécé fülke ajtaján.Sírás hangzott bentről.
-Van bent valaki? - kérdezte teljesen feleslegesen.
A lány megrezzent a Fiú hangjától,de erőt vett magán,és nem válaszolt.Próbált csendesen ülni.
-Lola!Tudom..hogy bent vagy.Miért rohantál el? - kérdezte.Majd várt a válaszra.Semmi. - Kérlek.. - dőlt az fülke ajtajának - Válaszolj..
Csend.Lola várta,hogy a fiú mit akar mondani.
-Kitty..Kitty azt mondta...h-hogy kedvelsz.. - az utolsó szónál hangja elbizonytalanodott. - Ez...Igaz..? - próbálta szóra bírni a lányt,de csak egy halk koppanást hallott.A lány megmoccant,és a táskáján lógó ezernyi kulcstartó nekiütközött az ajtónak.
-Ezt..igennek veszem.Tudod - nevetett fel - Elég kellemetlen idebent..A lányvécében ezt megbeszélni..Nem tudnánk valahol máshol? - szipogást hallott.Már nem sírt a lány. - Vagy..nekem mindegy. - sóhajtott.Fejét felemelte,és nekikezdett.Lola szíve majd' kiugrott a helyéről.Vajon mit mondhat a fiú?Csak nem a ,,legyünk barátok és kész" rész.. Ettől újra eleredtek a könynei,de azért várta a fiú szavait.
-Szeretlek.
Szeretlek.
Szeretlek.
Szeretlek.
Szeretlek.
Szeretlek.
Szeretlek.
Szeretlek.
Szeretlek.
Szeretlek.
Szeretlek.
Szeretlek.
Szeretlek.
Ez a szó vízhangként vésődött be a lány szívébe.A fiú lágy hangja ahogy ezt kimondta...Az a leírhatatlan érzés,amit akkor érzett..
Reteszelés hallatszott bentről.
A fiú félreállt,és várta,hogy a lány kinyissa az ajtót.
Amint kinyitotta,ott első lépésében magához ölelte.
A lány minden bátorságát összeszedte,és a fiú fülébe sugta. - Én is.Szeretlek. - könynei újra eleredtek,de ost,-hogy A FIÚ ölelésében sírt-már csak örömkönnyek voltak.Lassan eresztett a szorításból.A fiú elengedte.
-Újrakezdhetnénk ezt..Amint kilépünk..Egy táncal?
A lány úgy érezte,most kiugrott a szíve.És a fiú kezébe futott. - Hölgyem?
A lány elmosolyodott.A fiú letörölte a kósza könycseppeket arcáról,majd kézen fogta.
Táncoltak.Eggyütt.A lány legyőzte gátlásait,nem félt a szúró tekintetektől,csak az Ő szemébe nézett.Mark szemébe.
Az est végén..Amikor minden a feje tetejére állt..
Kéz a kézben hazasétáltak.
A fiú a lny kapuja előtt megállt.A lány félt,de tudta mit kell tennie.Óvatosan a fiú ajkaira illesztette sajátját..
Megesett élete első csókja...A fiú visszacsókolt.Majd a lány gyorsan befutott a házból.
E csók lett szerelmük pecsétje.
Az ablakból még nézte,ahogy a fiú egy ideig csak áll a kapujukban,majd elővesz valamit a zsebéből.
Megszólal a telefonja.
-Megvagy. - hallatszik Mark hangja a vonal végéről.
-Me..Meg? - kérdezte Lola,majd kinézett az ablakon.
A fiú kezében a telefonjával integetett,a lány a kijelző fénye miatt tökéletesen látta.
-Igen.Megvagyok. - nevetett fel.
-Nem felejtettél el valamit?
-Öööö..
-Tudod,egy állat van rajta.Film is készül belőle..
A lány szája elé kapta a kezét.
-Francba!A könyvem!Ott...
-Itt hagytad. - mutatott fel egy tárgyat a kijelző fénye mellett.
Amikor kiment,hogy elvegye a könyvet,mosolyogva megkérdezte : - Hamarabb nem tudtad volna ide adni? - és nyúlt a könyvéért.
-Nem.. - mondta,majd magához rántotta a lányt - Mert akkor ezt nem tehettem volna meg újra.. - és megcsókolta.A sötétben egy hosszú csókot ejtett a megszeppent lányon,majd mosolyogva odaadta a könyvet,és elsétált.
A lány csak állt a sötétben,és mosolygott elpirulva.Minden álma valóra vált..Egy csók..és álmai sráca..
-Nem is olyan rossz dolog ez a végzős bál dolog.. - mondta még,mielőtt becsukta magamögött az ajtót.
És ahogy az ajtó bezárul,a mese is.
De az ő szerelmük története még koránt sem....

 

~The End~

 

 




 

 

 

 

~Hű!Hát,ez nem minire sikerült..:) De nagyon megszerettem ezt a történetet..Tudom hogy szinte lehetetlenség,hogy ez megvalósuljon,de olyan jó az álmokkal játszadozni..Lehetséges,hogy a srác nem is álom..Nem tudom..nem akarom tudni,hogy ő-e,de valamiért rá gondoltam miközben írtam..Az osztályomból egy fiúra..De ő..Túlságosan bolond ahoz.. :) Nem.Nincs semmi,csak véletlenül rá gondoltam..
A barátaim mind igazak.. Kitty..Kokoro,Orsee és Nikol.Sajnálom,a kezem csak egy smile-t tud nyomni.. :  :)És nem..ez nem szerelem..nem akarom hogy az legyen...csak..csak épp Romeo × Juliet szám volt ...!A valóságban ez nem ilyen egyszerű..A valóságban sokkal nehezebb..A valóságban nem vagyok végzős..A valóságban senki nem tudna elfogadni engem olyannak amilyen vagyok..A magam folyton mindent elbaltázok,olvasok,gyengék az idegeim,felhőkarcoló vagyok,a hangom idegesítően gyerekes és béna,sok dologtól félek...és még van ezer meg ezer dolog.De ez most nem számít!Csak ki akartam magam írni és kész...