Nyahhoy, minna-saan ~ Éltek még? 

 

 

Sirassuk együtt a nyarat. T^T
Tudom, jól megkéstem evvel a bejegyzéssel, hisz már rég vége a nyárnak. Nos, de azért én még most is siratom. ~
Szép volt, jó volt, és sokat aludtam. -w-
Ahh, a tavalyi katasztrófális végű nyár után felüdülés volt ez a hihetetlenül jól sikerült három hónap. 
A barátaimmal lehettem - de komolyan, mindegyikükkel többször is találkoztam a nyár folyamán! - ehettem sok-sok fagyit, jégkását... ó, és készítettem (saját kezüleg) limonádét.
De véget ért, még ha a szívemben el nem múlt!
És elkezdődött az úgynevezett iskola. Tudjátok, amikor tanulni kell, és hajtanak a tanár nevezetű börtönőrök. Rettenetes. Főleg, ha az ember felvételi előtt áll... Hát, most nagyon bele kell húznom!
Tisztában vagyok vele, hogy ezredéve volt utolsó történet rész, épp ezért, belinkelem az egyik történetem oldalát, amin manapság sokat munkálkodom.
Továbbá megkapjátok egy új történetnek az első részét, amelyből már több részt meg is írtam. (hetenként töltök fel egy részt, minden pénteken!) És most neki állok folytatni, meglepetésszerűen valamelyik ezen a blogon lévő történetet! ;3 Lola bevetésen!

Az új történetről. A címe : Címtelen. Ugye milyen elmés cím? Kíváncsiak vagytok rá? ;3


Elkészítettem hozzá saját kezüleg a fejlécet. Nem bajlódom folyton képek keresgélésével - egyszerűen csak ez a kép fogja jelezni, hogy most a Címtelen következő része megy, rendben? Hát, lehet, hogy kicsit sok virág van rajta, de egyszerű, és nagyszerű, véleményem szerint. Az az Sad happines meg kellett oda, mert nem tudom miért. xD Nos, ennyit erről. Kaptok egy kis rövid bevezetést a történetről.

Kezdés : 2014.09.13
Zárás : Sohaa :D Majd ha vége a történetnek.
Író : Sindie Lola (én)
Műfaj : ifjusági, felnötté válás, könyvszeretet
Szemszög : E/3; Christie
Terjedelem : (Várhatólag!) több mint húsz fejezet, de ez még kétséges! Sok lesz, a lényeg az.
A történetről :
Az ellentétek vonzzák egymást. Ezt eddig is tudtuk.
És mi van, ha a vonzást az egyikük nem akarja? Ellenállás, önmegtartóztatás. Egy átlagosnak tűnű élet. Hisz mindenki úgy gondolja, hogy átlagos az élete. De senkinek nem az. Minden egyes emberben megvan az egyéniség, és a másság. Christie sincs ezzel másképpen. 
Ám számára a könyveken kívül más nem létezik. Képtelen megérteni, mi annyira jó mások számára a valóságban
Nem is akarja.

Igazából mára ennyi lettem volna - de majd novemberben, az őszi szünetben még fogok írni, továbbá ha csak tehetem, akkor péntekenként kiadom a Címtelen eddigi részeit, meg folytatom is. c:

Lola voltam, és remélem, még valaki olvassa a blogomat! >W<)/