Nem lehet mindennek mély érzelmi alapja - kellenek apró, kellemes pillanatok, melyek csak azért vannak, mert vannak.

Egy ember lépdel a hatalmas, végtelennek tűnő napraforgó mezőn. Óvatosan hajlítja el a napraforgó szárait, ügyelve arra, nehogy megsértse a virágot.
Léptei nyomán semmi sem történik.
Hisz, ő a Senki. Említésre sem méltó létezése.

Egy másik fut utána : nem törődve a virágokkal, átgázolva, egyszerűen kikerülve őket. Ahová leteszi lábacskáit, annak nyomán élet fejlődik valamely formán. Fű szál nő ki a földből, avagy egy napraforgó bimbó úgy dönt, ideje napvilágot látnia.
Az ő neve Mindenki.
Ezt követően felbukkan jóval lemaradva Mindenki után egy harmadik gyerek is, - hisz jól lehet látni, gyerekek ők, nem is felnőttek, maximum tizenkét évesek lehetnek - kinek lábnyomai mögött egy kotnyeles kis napraforgó magot dézsmáló veréb felugrik, kutya ugatás hallatára... egy méh tovaszáll egyik virágról a másikra... a nap előtt egy felhő ellebeg, mint akár egy primadonna.

Mindegy is, mi történik. A lényeg, hogy valami.
Hisz neve is ezt mondja : Valaki.
Ismerik egymást, talán játszótársak? S mégis miért nem éri utol Mindenki Senkit, kit követ? Pedig úgy szalad, szőkés haja csak úgy lobog. Egy kislány arcát lehet látni Mindenki személyében, aki egy fehér ruhácskát visel, hozzá kalappal rejti el két oldalt befont haját. Pipacs vörös szemei csillognak mosolygás közepette.
Valaki pedig nem igazán erőlteti magát, - már fáradt. A kisfiú megáll egy pillanatra, hogy kifújja magát. Sötét barna haja az arcához tapadt az izzadságtól. Fűzöld szemeivel feltekint rá, a nagy fényes gömbre az égen. A nap pedig továbbra is süt, közben melegével táplálva a növényeket és izzasztva az embereket.
Senki, akiről nem is lenne mit mondani, úgyszintén egy fiú arcával rendelkezik. Komor arccal sétál, céltalanul. Szőkés haja kicsit sötét, bár a nap kiszívta belőle jócskán a barna színt. A szeme színe... az ég színéhez hasonlítható csak. Egyszerűen gyönyörű, és egyben hihetetlen is.
- Senki! - kiálltja Mindenki. A fiú fekete nadrágját vette észre végre a napraforgó szárak közt, hosszas üldözés után. Miután az nem reagált, csak folytatta útját, újra próbálkozott : - Senki! Várj... várj meg.
A fekete farmer már nem mozdul. A lány szeme reménykedően felcsillan. Utoléri Senkit, és végre megpihenhet egyet. - Tényleg... nem lett volna szabad azt mondaniuk, amit. - kezd bele a mondandójába a lány - De utána bocsánatot kértek! Tényleg, higgy nekem. Kérlek.
- Mm. - fordul meg Senki, hogy Mindenki szemébe nézhessen - Nekem nem nagyon tűnt úgy. Minden esetre, hinni hiszek neked. - bólint - De attól még semmi sem változik.
- Gyere vissza játszani! Mindenki hiányol téged. - kérleli a kislány
- Nem hinném. Hisz tudod, én csak egy kis “Senki vagyok. „ – morogja Senki gúnyosan.
Zörgést hallanak a hátuk mögül. Mindenki összerezzen hirtelenjében a félelemtől. Óvatosan megfordulnak mindketten, a hang irányába figyelve. Mindenki hunyorít, hogy kivegye, mi is lehet az. Aztán kirajzolódik egy test formája.

- Én vagyok az, Valaki! - kiállt – Ti vagytok azok, srácok?
- Igen! - válaszol Mindenki vidáman. Belenéz az ég kék szemekbe. - Látod? Valaki is utánad jött! Ne csináld már! Hagyd magad mögött ami megtörtént. Gyere vissza, és legyen minden olyan, mint eddig. A játéknak folytatódnia kell! Nem igaz? - megragadja Senki kezét, válaszát meg sem várva. - Továbbá... amit mondtak, csak egy nagy butaság. Te nem vagy senki. Te egy értékes élet vagy, mint mindnyájan! - Valakivel a nyomukban elkezdenek arra menni, ahonnan jöttek.
- Hé... öhm, Mindenki... Tudod, merre megyünk? - kérdezi félénken Valaki. Senki csendben szedi a lábát, de Mindenki még mindig nem engedte el a kezét.
- Nem, nem tudom. Talán te?
A válasz fejrázás.
- Nos, akkor csak megyünk. Hiszen, egyszer csak ki kell jussunk innen. Egyszer mindennek a végére  jutunk! - mosolyog barátaira. Azok pedig viszonozzák a mosolyt. Még Senki is.
Kis kalandjuk nem tart sokáig. Amikor kiérnek a napraforgók közül, kiderül, hogy nem is mentek be olyan messzire.
És ahogy a kivezető útjuk véget ért, úgy a történetünk is befejeződött.