• Lehetetlen időzítés - Új iskola

- Köszönöm, amennyiben a szüleid engedélyezik,elfogadom az ajánlatodat.

Valyon miért ilyen régies a kiejtése?Olyan..jómódú..De mégis ilyesztően illedelmes..Valamiért..

- Ah, igen, a szüleim,őket bízd csak rám..

- Hogy gondoltad Leila? - hallottam meg a szüleim hangját.Az ajtómban álltak.És..Valamiért a tekintetük..Vérszomjas és gyülölő..

- Hát izé,elvihetnénk John-t a gimibe,ha már úgy is oda megyek én is,egy üres hely még van,nem? -gondolkoztam,és a kezem a tarkómra helyeztem

- Igen,amennyiben az uriember méltóztatik viselkedni..

Na tessék,anyuék is jönnek ezzel a régimódi stílussal..Pff. Mindjárt a kutyám is leül és illedelmesen kikéreckedik a ,,mosdóba"..

- Hah, míly szórakoztató gondolataid vannak! - mosolyodott el John.

- Hogy érted ... - kérdeztem volna, de a szüleim először rosszallóan John-ra pillantottak, majd belémfolytották a szót. De most mi? És miért nem tudhatom? Áh.. Na mindegy. Csak összefutunk még egyszer az életben, ha már egy suliba járunk.. Asszem'.

- Menjünk, ha időben oda akarunk érni! John, nincs semmi cuccod? - néztem rá, pontosabban a sebre, ami a karján terjengett. Egész normálisan elláttam, bár a vér már átitatta a kötszert. Szólni akartam volna, hogy indulás előtt még cseréljük le a kötést, de a szüleimet már épp eléggé zavarta egyáltalán az idegen fiú jelenléte, nem hogy még több gyanakvásra késztessem őket a seb felhozásával.. Mondjuk, már tuti szemet szúrt nekik.

- De, van. - állt fel - Megkeresem, mert lent felejtettem.

Miután John is megkereste a bokor mögül(??)az egyszem bőröndjét, elindultunk.Szerencsénkre alig 2 óra autóval,így még az évnyitó beszédre oda érünk,és ha minden jól megy,még Kittyvel is találkozhatok.
Az út csendesen telt,a szüleim nem áradoztak,komolyan nézték az utat.John se nagyon ,, méltóztatott"(ha már úgyis használják ezt a szót,én miért ne mondhatnám?)szóba elegyedni velem.
Mélyen elgondolkoztam azon,hogy milyen lesz az új életem..

,Valami változni fog,azt érzem.És..Lehet hogy John is benne lessz..' - ebbe a gondolatba akaratlanul is belepirultam. Majd John-ra néztem.Aki az ablakon kifelé bámulta az elhaladó kocsikat,fákat.

-Hamarosan apu törte meg a mély gondolkozásomat. - Végálomás,kiszállás!

-Oké,oké apa..Kérlek..Khm.. - néztem John felé,jeleve hogy ne égessen le jobban.

-Gyere ide kicsim! - húzott magához először any,majd apu,és mindketten megöleltek.Azt hiszem egy életre elegem van a nyálas búcsuzkodásoktól..

-Köszönöm a fuvart. - biccentett eggyet John,majd elindult a kapu felé.Gyorsan köszöntem mégegyszer  a szüleimnek,majd utána futottam.

-Hé,várj meg! - kiálltottam utána. Ő lazán megállt,és hátrafordult. Az a pillantás..OMG! Azt hiszem..Érzek valamit..

Gyorsan utolértem. -Megyünk eggyütt?

-Ha akarod.

-Oké,te ismered ezt a helyet?

-Igen.

-Az jó.. -mondtam,mert nem igazán tudtam msát mondani rá. Ennyit arról,hogy beszélgetni fogunk.Na mindegy,miután beléptünk a kapun,amin az iskola címere,egy..És itt kicsit melidőztem a táblát látva..Fekete orchidea.Pont mint az álmomban..

-Gyere,mi lesz már?

-Se..semmi. - Üdv,Flower Gimi! - sóhajtottam mégegyszer felnézbe a táblára.Majd továb mentem.Az iskola nagy,vaskos falú építmény. Két részből állt.Vagyis inkább három részből.Mert a fiúk és a lányok külön,egymástól távollévőkl ,,szárnyban" laknak,középen pedig egy torny van,és a tanárok szobái.Nem is tudom,kicsit furcsa,hogy itt laknak,de majd meg szokjuk..Elméletileg..