Amikor befejezték a szüleim az élménybeszámolót, elkezdtek engem faggatni. Hát igen, több mint száz év alatt sok minden történik az emberrel, még ha halhatatlan vámpír is.
- Emlékszel a naplódra?Amit még akkor kezdtél el írni amikor ...
- Amikor az egyetembe jelentkeztem -fejeztem be a mondatát.
,Hah.. Azóta megtartották? Ez nagy hiba volt. Nem tudom, szeretném-e újra átolvasni.. Az emlékekkel teli oldalak..'
- Kicsim, nem akarod el olvasni? - kérdezte anyu, miközben kivette apa kezéből a naplót, és felém nyújtotta.
- De,igen,csak nem itt,majd később. - mondtam,de azért elvettem,és mint valami kincs,eltettem a szobánkba,a párna alá.
,Majd ha mindenki lefeküdt,olvasok.' -Így is tetem.miután mindent megbeszéltünk,a szüleim a vendégszobájukba mentek,és nyugovóra tértek.
- Na, menjünk mi is.. Lassan reggel van, munkába kell mennem. - mondta, azzal levágódott az ágyba, és szinte rögtön tudtam,hogy elaludt.

,Na, ez gyors volt, akkor kezdjünk is neki.' Természetesen a többes számot csak saját maga bátorítására használta.Azzal elkezdte fellapozni a naplót. A betűk édes, és szomorú emlékekről árulkodtak.
Úgy döntöttem, vissza térek egy kicsit az időbe.. felelevenítem a múltat. Mindent, ami akkoriban volt sorsdöntőnek tartok most. Viszont érdekesnek vélem, hogy anno még nem is sejtettem semmit.. mindegy is. Vissza a naplóra.

,Ha úgy érzed, hogy rosszkor rossz időben vagy,
Nézz szembe a jelennel, és tudd hogy te mindig önmagad vagy!'