Bediliztem. (tudom,nem ujdonság..) De komolyan..a suli kikészít.Ráadásul most a félévi halálos küzdelem..
Ezt magyarázatnak akartam szánni,amiért ilyen szépen eltűntem. ˘^˘
Tehát,miújság?^^  (csak költői kérdés,mert tudom hogy senki nem válaszol. :c )
Én mostan csak úgy előhozakolok egy kis mini-történetecskével ha nem bánjátok.~
Jó olvasást. c:


 

A halott fogoly..

 

A sötétben kettesével szelte a lépteit,de még így sem volt elég gyors,hogy észrevétlenül elsuhanhasson a lovas mellett.Mindig ez történik.A lovas ott áll,és nem hagyja átmenni.A félelem és a kétségbeesés hűen kitartott a leány szívében..

-Mit akarsz? - kérdezte ezúttal is,reménykedve hogy most más választ kap.
-Kislány,menj szépen haza.
-Épp oda mennék!
-Nem úgy tűnik!
És nem engedte haza.Vissza kellett újra és újra fordulnia,mert a lovas minden egyes próbálkozásánál megállította,néha erőszakkal is.
Nem értette miért.Az emberek nem jártak arra,ahol megszállni kényszerűlt.
Egyszer csak fogta magát,és elindult az ellenkező irányba.Talán annyit mehetett mint azelőtt,és találkozott a lovassal.
-Hercegnőm,megmondtam hogy menjen haza.
-Végre megjött az eszed lágya! - akart elmenni mellette,de az orra elé eresztette kardját - Sajnálom,de ez itt az én területem.
-Ne viccelj velem!Már hónapok óta itt bolyongok,HAZA akarok menni,-láthatod hajamból és szakadozott ruháimból,-hogy civilizációval nem is találkoztam,mert az emberek nem járnak erre felé..
Csak játszanak vele.Mint az egér a gomolyaggal..Ide-oda dobálják,sosem lesz vége ennek.
-Akkor ön miért tette?
-Nem tudom!Egyszerűen elfelejtettem hogy kerűltem ide.Csak azt tudom,hogy ki akarok szabadúlni ebből az ördögi kőrből..
-Nem áll messze a valóságtól. - emelte el akardot,és a hejére tette - Ez valóban egy ördögi kör. - mosolygott a száj a páncélzat alatt.
-E-ezt meg hogy érted? - rémült meg a lány,és addig hátrált míg meg nem bottlott,és földre nem esett.A három ló fölé magaslott s azok gazdái le néztek szánakozó tekintettel rá.
-Nem akartuk elmondani de.. - léptetett elő a lovával még egy lovag
-..valójában halott vagy. - fejezte be suttogva a mondatot egy harmadik.
A hercegnő,-ahogy nevezte a középső lovag-szétterült,és szép ruhája a koszban fetrengett,könycseppekkel megtelve,melyek patakzottak megviselt hófehér arcán.Teljesen elvesztette a gondolkodásán való uralmat.Félt,de annyira hogy majd belehalt annak fájdalmába.
-Ne-nem,ne-nem l-lehet i-igaz!Hazugság.. - kiáltotta szaggatott levegővétellel,semmibe tekintő szemmel.A fekete eget szemlélte talán,ahová most röppent fel egy csapat holló?
-Ha az lenne... - emelte lassan a kezét az egyik a páncélos sisakjához - Akkor hogyan láthatnál minket, - vette le a sisakot - Ördögöket? - mosolygott.
-E-e-ez.... - sikoltott fel az láttán a lány,és eszeveszett iramban elkezdett futni.Többször megbottlott,hajából kiestek a díszek,szana-szét kócolódott,könnyes arcára rátapadtak a levelek..
-Halott lennék?Nem értem..miért lennék az?Miért látom az ördögöket?Mi rosszat tettem hogy erre a sorsra ítéltek az istenek? Miért..futok..? - lassúlt le a lány,és körbe nézett zihálva.
Hát persze.A szörnyek csak a kör szélénél állnak.Onnan be nem tudnak jönni.
-Szembe nézek velük..és..lesz valami. - mondta eltökélt hangon,és visszafordult.Kicsit sem volt eltökélt,teljes lényében reszketett a rá váró ítélettől,de próbálta az ellenkezőjét elhitetni önmagával.Közben letörölte arcáról a kost,összeszedte kiegészítőit a földről,és valamelyest méltóságos formába hozta magát,most már kevésbé nézett ki megcsapzott leánynak,inkább hercegnő volt.Aki fel kellett készüljön a legrosszabbra.
-Elfogadom hogy meghaltam.Tegyetek velem amit akartok. - állt oda a lovaghoz,aki mögűl újra elő jött a másik kettő.Saját szavai meglepték..Szíve erősen kalimpált,annyira fájt hogy majd kiugrott,minél hamarabb túl akart lenni az egészen.Az ilyedség,a félelem,a halál érzete..Gyötrelmes és szörnyű érzés.
-Végre,megtört a kicsi lány.A lelked kell nekünk.
-A tiétek.Végezzetek velem mihamarabb..de lehetne még eggyetlen kívánságom halandóként?
-Nem vagyunk mi angyalok..De..attól függ.Mond.
-Láthatnám utoljára az otthonomat?
-Megoldhatjuk.De most,hogy nekünk ígérted a lelked,már nem fognak látni.Senki.
-Megértettem. - bólintott a hercegnő

A kastély,melyben felnőtt..melyben testvéreivel annó vígan játszadozott most gyászba vonult.-Tehát igazat mondtak. -motyogta a lány.
Miután elvitték lovon az otthonához,egyedül hagyták egy kicsit,-had járja be az egészet.
Benézett a szülei hálószobájába..a trónterembe,ahol a szülei ültek..a testvérkéi ebédeltek,néma csendben.Minden más volt,-megállt az idő.De hát,így megy ez.Elbúcsúzott mindentől,elnézést kért a vőlegényétől hogy nem tudta teljesíteni jövendőbeli királynői feladatait,és visszament a lovagokhoz,akik már a hídnál várták.
-Hogy haltam meg? - kérdezte utoljára - Jogomban áll tudni.
-Saját akaratodból futottál bele a kelepcébe.Vagyis az erdőbe. - és elkapta a lány csuklóját - Most pedig,miután mindent megtettél,meghalsz.
A lány mellkasából fehéres fény lövelt ki,és a középső lovag kezébe egy fehér génygömb lebegett, és a lány teste semmivé lett.Ennyi volt csatra élete,nem több mint játékszer az ő felette állók számára..Tett is valamit?Évtizedek múlva emlékezni ofgnak rá?Valószínűleg nem.Mert ami egyszer elment..Azt nem lehet visszagozni.Rövid,kiszámíthatatlan és váratlan jó avagy rossz meglepetésekkel teli.Ilyen..az élet.

Hamúból lettünk,azé is leszünk.

 



Remélem nem volt túl morbid.Ezt még Halloween-ra írtam,amit szépen el felejtettem. (jujj,gomenasaiii) Szóval..Happy Halloween!! Utólag is.. ^^
Amugy..várhatólag jövök egy újjabb Alice Csodaországban résszel,és..Azt hiszem inkább a Lehetetlen időzítésről már nem is ígérek semmit.Majd valamikooor..~
De mostanában inkább hétvégén számítsatok új bejegyzésekre.