Lehetetlen időzítés

Küszöbön álló probléma vagyok - mit kezdesz velem?

Hó-hóhóóóó!!~ *-*

Havazik,avagy igen,untatlak titeket egy kicsit!^^"
Szerintem sokan szeretik rajtam kívűl a telet,nem igaz? (:
És most végre eljött az első havazás.. OwO
Csak kár hogy nem maradt meg. :(
Olyan rossz kedvet okoz,ha ámbár látom hogy havazik,de kinézve csak sárt és vizet látok a földön.. ;c 
Nya,hozok itten pár karácsonyi képet...*˘*

 



Merry Christmas!! ~ Free!

 

 

 

 

 

 

 

~Nyan. :3 Nekem is ezek a céljaim. x"3 

Szívesen elfogadnál egy kis Pikachu-t a mikulás bakancsodban? Én igen! *w*



Nya,ennyi lett volna. ˘^˘ 
Tudom hogy kevés,és rövidke egy bejegyzés,de mennem kell tanulni és nincs nagyon időm..
De nem kell ám aggódni!Az igazi Karácsonyi bejegyzés jóó hosszú lessz,és tartalmas,természetesen jó sok képpel.^w^
Mire ezt a bejegyzést befejeztem,már nem is havazik annyira..:( 
Na mindegy.További jó telet mindenkinek! *-*

Lola

 

 

Alice Csodaországban - 13.fejezet

Alice akkor most Julius-nál fog lakni?Mi ez a hirtelen döntés?Miért nem akart a palotában maradni?Mi lesz a következő fordulat?
Bocsánat a rövidke részért..^^"


 

~Esőcseppek

 

*Julius*

Oly 9 óra környékén pakolás és tányér csörrenés zajára ébredtem.Felöltöztem és megnéztem miben mesterkedik az a lány.
Reggelit csinált.
Elmosolyodtam.Csak ehető legyen..
- Jó reggelt! - köszöntöttem,ő ugyanis el volt foglalva az étel feltálalásával
- Ó,jó reggelt! - mondta szomorúan - Felébresztettelek?Úgy terveztem megterítek még mielőtt felébredsz.Reggel 9 óra lesz pár perc múlva..
- Értem. - ültem le a székemre - Mi finomat készítettél?
- Omlett,zöldség saláta és - tett le egy csészét - A koffein szintedet nehogy lecsökkentsük,kávé.Elég szegényes a hűtőszekrényed - jegyezte meg - El kélne egy vásárlás - célozgatott.
- Vásárolni szeretnél?
- Én csak.. - ült le - Gondoltam veszek ételt.De nincs pénzem..
- Rendben.Ha rendesen megdolgozol a pénzedért,kapsz munkabért,továbbá rádbízom a bevásárlásra félretett pénzem is,magamnak amugy sem jut erre időm.
- Julius?
- Az a nevem.
- Te mit szoktál enni? - nézett rám kérdőn.
- Ha eszembe jut,általában tojást vagy szenvicset. - szúrtam a villámra egy darab tükör omlettet,majd nekiláttam az evésnek.Igazán ízletes volt.És a legjobb,hogy nem volt túl sózva a tojás.
- Oké!Akkor..először is,veszek kenyeret,tejet,kávébabot,felvágottat,sajtot,zöldségeket,gyümölcsöt..
- Minek ennyi minden? - csodálkoztam
- Egy hétre szoktunk bevásárolni,nem?Van hűtőd,és akkor legalább nem kell minden nap kimenni a városba,csak elővesszük a dolgokat,és kész. - mosolygott.
- Finom ez a kávé. - motyogtam
- Tényleg? - csillogott fel a szeme
- Igen,csak kicsit kihűlt.Tudod általában melegen szokták inni.
- Sajnálom..  - mosolyodott el.Gondolom valami eszébe juthatott,mert abban,hogy kihűlt a kávé semmi vidámság nincs.

*Alice*

Annyira jó érzés hogy végre nem kezelnek megint fontosnak!Itt annyival jobb mint a kastélyban!Otthon,-még a valóságban,-sem szerettem ha kisasszonynak hívnak.Emlékszem,amikor kicsi voltam folyton elbújtam ha valami báli ruhát akartak rám adni..És kész kis fogocska volt a tanáraimnak amikor órára méltóztattak hívatni.
Az elmúlt napokban nyugalmasan telt az idő,pont mint szerettem volna.
Segítettem Juliusnak,bevásároltam,nem tévedtem el se a városba vezető úton,se a városban,épségben hazaértem..Majd "otthon" kitakarítottam,pontosabban csak poroltam,mert bár nagy rend volt,a por elég vastagon állott.
Aztán még az órákban is segítettem.
Amely órákkal kész volt Julius,azokat kosárba tetem,felcimkéztem (minden kosár egy-egy számot kapott,nem tudom mi alapján csak ráírtam a számot amit a főnök úr diktált) és bevittem a raktárba.Másnapra ezek a kosarak üressé váltak,gondolom értük jöttek a tulajdonosok.
Molly-t is reggelente én láttam el,csupán este ragaszkodott Julius,- neki is jusson kis kedvence szeretetéből valami,-hogy had gondozza akkor ő.
Jól megvoltunk,amolyan alkalmazott-munkaadó kapcsolatban,és nagyon megkedveltem az óratornyot.
Chershire,illetve Peter is meg-meg látogattak (a macska barátom kísért el a városba) szinte minden nap.
- Alice-nyan!
- Hm? - fordultam Chershire felé a kezemben tartott kosárra összpontosítva (hogy ki ne esse a kezemből..)
- Van kedved eljönni holnap a vidámparkba?
- Öö..Hát persze.Megkérdezem Julius-t,hogy nem gond-e neki,és .. - sétálgattam eltűnődve. Vidámpark-vidámpark.. - gondolkodtam - Honnan ismerős ezt?
Aznap hajnalt..Igen!Bingo!Az a nagy óriáskerék meg az a sok színes épület..az kell hogy legyen. - Szívesen jövök. - mosolyogtam Chershire felé
- Ez az! - virult Chershire.
Hogy miért keresi folyton a társaságomat..?Talán csak megmaradt macska szokás.Ennyi az egész..Remélem.

*Vivaldi*

- Olyan uuunalmaas.. - toporzékoltam a királyi trónteremben - Miért nem látogathatom meg Alice-t?
-Tessék,felség? - csodálkozott Peter.Hát persze.Tudhatnám,hogy egy királynőnek hol a helye.A kastélyban.A kilyelőlt ponton.Csak szükség esetén léphetek..
-Semmi.Hagyjuk.Mi mondani valód volt,Minister? - néztem rá újra tisztes arckifejezést felvéve.
-A városról lenne szó továbbá az építkezések és .......

*Chershire*

Holnap Alice elfog jönni hozzánk!Igen!Ez az! - mosolyogtam
Nagyon szerettem volna már rég óta megmutatni neki az új otthonom.Hogy lássa,hova kerültem azután...

*Blood*

-Uram,mit szándékozik ma tenni? - hajolt meg a nyúlfüles
-Lustálkodni.Mi van Alice-val? - kortyoltam bele a zöld teámba  - Figyelted,ahogy meghagytam?
-Igen is,uram!Alice holnap egy találkozóra fog menni a vidámparkba.
- Oh,igen?Érdekes,nekünk is ott lesz dolgunk.. - mosolyogtam el.

*Peter*

Sok dolog van mostanában.Ujítások,az ország irányítása,lázadások,egyre több haláleset és még a királynő is nyűgös Alice elvesztése miatt..
Felnéztem az égre,majd az órámra.Végre van egy kis szabad időm..

*Alice*

Hát,akkor szabadnap.Kicsit rosszúl érzem magam,ugyanis alig egy hete "dolgozom" a főnökömnél,akinek a házába csak úgy betörekedtem..
Julius olyan jóságos nagybácsi féle.Ha lett volna apának testvére,biztos nagyon hasonlított volna Juliusra.
- Julius.. - nyitottam be a dolgozóba kopogás kíséretében
- Hm? - tette le a kávéját.
- Megint kávézol?Koffeinfüggő leszel és..Holnap elmehetek a vidámpírkba? - kérdeztem.
- Menj csak. - egyezett bele
- Tényleg?
- Szerinted ha azt mondom hogy menj csak,akkor nem gondolom komolyan?! - ráncolta a homlokát.Upsz..Jobb ha elhúzok.
- Kö-köszi! - mosolyogtam és kihátráltam,nehogy tovább indegesítsem.
Ilyen az életem..
Itt,Csodaországban.
Letusoltam és felvettem a hálóruhámat.
Furcsa,logikátlan...
Szórtam Molly táljába egy kis eledelt.
..de én így szeretem.
Ledobtam magam háttal az ágyra,ami puhán huppant.
Nem tudom miért..De beleszerettem ebbe a helybe.
Magamhoz öleltem egy párnát.
Sosem akarom itt hagyni.Úgy érzem,ez nem csak egy álom.Ez nem lehet csak egy álom.Ez valami más..Valami új,és élvezetes.
Bevackoltam magam a takaró alá.
Mint egy új esély.

Jelentkezem! - Mini történet : Fogoly..

Bediliztem. (tudom,nem ujdonság..) De komolyan..a suli kikészít.Ráadásul most a félévi halálos küzdelem..
Ezt magyarázatnak akartam szánni,amiért ilyen szépen eltűntem. ˘^˘
Tehát,miújság?^^  (csak költői kérdés,mert tudom hogy senki nem válaszol. :c )
Én mostan csak úgy előhozakolok egy kis mini-történetecskével ha nem bánjátok.~
Jó olvasást. c:


 

A halott fogoly..

 

A sötétben kettesével szelte a lépteit,de még így sem volt elég gyors,hogy észrevétlenül elsuhanhasson a lovas mellett.Mindig ez történik.A lovas ott áll,és nem hagyja átmenni.A félelem és a kétségbeesés hűen kitartott a leány szívében..

-Mit akarsz? - kérdezte ezúttal is,reménykedve hogy most más választ kap.
-Kislány,menj szépen haza.
-Épp oda mennék!
-Nem úgy tűnik!
És nem engedte haza.Vissza kellett újra és újra fordulnia,mert a lovas minden egyes próbálkozásánál megállította,néha erőszakkal is.
Nem értette miért.Az emberek nem jártak arra,ahol megszállni kényszerűlt.
Egyszer csak fogta magát,és elindult az ellenkező irányba.Talán annyit mehetett mint azelőtt,és találkozott a lovassal.
-Hercegnőm,megmondtam hogy menjen haza.
-Végre megjött az eszed lágya! - akart elmenni mellette,de az orra elé eresztette kardját - Sajnálom,de ez itt az én területem.
-Ne viccelj velem!Már hónapok óta itt bolyongok,HAZA akarok menni,-láthatod hajamból és szakadozott ruháimból,-hogy civilizációval nem is találkoztam,mert az emberek nem járnak erre felé..
Csak játszanak vele.Mint az egér a gomolyaggal..Ide-oda dobálják,sosem lesz vége ennek.
-Akkor ön miért tette?
-Nem tudom!Egyszerűen elfelejtettem hogy kerűltem ide.Csak azt tudom,hogy ki akarok szabadúlni ebből az ördögi kőrből..
-Nem áll messze a valóságtól. - emelte el akardot,és a hejére tette - Ez valóban egy ördögi kör. - mosolygott a száj a páncélzat alatt.
-E-ezt meg hogy érted? - rémült meg a lány,és addig hátrált míg meg nem bottlott,és földre nem esett.A három ló fölé magaslott s azok gazdái le néztek szánakozó tekintettel rá.
-Nem akartuk elmondani de.. - léptetett elő a lovával még egy lovag
-..valójában halott vagy. - fejezte be suttogva a mondatot egy harmadik.
A hercegnő,-ahogy nevezte a középső lovag-szétterült,és szép ruhája a koszban fetrengett,könycseppekkel megtelve,melyek patakzottak megviselt hófehér arcán.Teljesen elvesztette a gondolkodásán való uralmat.Félt,de annyira hogy majd belehalt annak fájdalmába.
-Ne-nem,ne-nem l-lehet i-igaz!Hazugság.. - kiáltotta szaggatott levegővétellel,semmibe tekintő szemmel.A fekete eget szemlélte talán,ahová most röppent fel egy csapat holló?
-Ha az lenne... - emelte lassan a kezét az egyik a páncélos sisakjához - Akkor hogyan láthatnál minket, - vette le a sisakot - Ördögöket? - mosolygott.
-E-e-ez.... - sikoltott fel az láttán a lány,és eszeveszett iramban elkezdett futni.Többször megbottlott,hajából kiestek a díszek,szana-szét kócolódott,könnyes arcára rátapadtak a levelek..
-Halott lennék?Nem értem..miért lennék az?Miért látom az ördögöket?Mi rosszat tettem hogy erre a sorsra ítéltek az istenek? Miért..futok..? - lassúlt le a lány,és körbe nézett zihálva.
Hát persze.A szörnyek csak a kör szélénél állnak.Onnan be nem tudnak jönni.
-Szembe nézek velük..és..lesz valami. - mondta eltökélt hangon,és visszafordult.Kicsit sem volt eltökélt,teljes lényében reszketett a rá váró ítélettől,de próbálta az ellenkezőjét elhitetni önmagával.Közben letörölte arcáról a kost,összeszedte kiegészítőit a földről,és valamelyest méltóságos formába hozta magát,most már kevésbé nézett ki megcsapzott leánynak,inkább hercegnő volt.Aki fel kellett készüljön a legrosszabbra.
-Elfogadom hogy meghaltam.Tegyetek velem amit akartok. - állt oda a lovaghoz,aki mögűl újra elő jött a másik kettő.Saját szavai meglepték..Szíve erősen kalimpált,annyira fájt hogy majd kiugrott,minél hamarabb túl akart lenni az egészen.Az ilyedség,a félelem,a halál érzete..Gyötrelmes és szörnyű érzés.
-Végre,megtört a kicsi lány.A lelked kell nekünk.
-A tiétek.Végezzetek velem mihamarabb..de lehetne még eggyetlen kívánságom halandóként?
-Nem vagyunk mi angyalok..De..attól függ.Mond.
-Láthatnám utoljára az otthonomat?
-Megoldhatjuk.De most,hogy nekünk ígérted a lelked,már nem fognak látni.Senki.
-Megértettem. - bólintott a hercegnő

A kastély,melyben felnőtt..melyben testvéreivel annó vígan játszadozott most gyászba vonult.-Tehát igazat mondtak. -motyogta a lány.
Miután elvitték lovon az otthonához,egyedül hagyták egy kicsit,-had járja be az egészet.
Benézett a szülei hálószobájába..a trónterembe,ahol a szülei ültek..a testvérkéi ebédeltek,néma csendben.Minden más volt,-megállt az idő.De hát,így megy ez.Elbúcsúzott mindentől,elnézést kért a vőlegényétől hogy nem tudta teljesíteni jövendőbeli királynői feladatait,és visszament a lovagokhoz,akik már a hídnál várták.
-Hogy haltam meg? - kérdezte utoljára - Jogomban áll tudni.
-Saját akaratodból futottál bele a kelepcébe.Vagyis az erdőbe. - és elkapta a lány csuklóját - Most pedig,miután mindent megtettél,meghalsz.
A lány mellkasából fehéres fény lövelt ki,és a középső lovag kezébe egy fehér génygömb lebegett, és a lány teste semmivé lett.Ennyi volt csatra élete,nem több mint játékszer az ő felette állók számára..Tett is valamit?Évtizedek múlva emlékezni ofgnak rá?Valószínűleg nem.Mert ami egyszer elment..Azt nem lehet visszagozni.Rövid,kiszámíthatatlan és váratlan jó avagy rossz meglepetésekkel teli.Ilyen..az élet.

Hamúból lettünk,azé is leszünk.

 



Remélem nem volt túl morbid.Ezt még Halloween-ra írtam,amit szépen el felejtettem. (jujj,gomenasaiii) Szóval..Happy Halloween!! Utólag is.. ^^
Amugy..várhatólag jövök egy újjabb Alice Csodaországban résszel,és..Azt hiszem inkább a Lehetetlen időzítésről már nem is ígérek semmit.Majd valamikooor..~
De mostanában inkább hétvégén számítsatok új bejegyzésekre.

2.

Feedek
Megosztás
HTML
Powered by Blogger.hu