Lehetetlen időzítés

Küszöbön álló probléma vagyok - mit kezdesz velem?

neko twins

Neko-k!^^

Hellló!

Új képek,új stílus!Neko-girl!

Ikerlányok!O.O

Olyan jók a fülük..Minnyáá~ :3 Nekem is   kell!X3

A neko..én is ma tudtam meg,hogy ez a nevük a macska füles animéknek!Pedig ..ők a kedvenceim! Alice Szívországban : Chersie... .*.*Cukiiii!!!~.~
És..jött egy újj történet,akinek Chocola(feket hajú lány)és Vanilia.(rózsaszín-fehér)a szereplői..Ami tulajdonképpen egy anime,Sayori,ha jól tudom a neve...

 

 

 

 

Elhagyatott út

 

-.- Tudjátok,rájöttem valamire.Én nem bírok nem történetet írni..vagy akár befejezni.Mert mindig jön egy új ötlet...;( és :)

A stori: nézegetem az anime képeket,,,a képeket..a vámpíros képeket.. Sehol semmi.Ekkor megláttam ezt a képet!Ezt a .. Hű de menyire jó szuperfantasztikus képek!(najó,csak túloztam..xD)
És jött egy történet..Most meg leírom!

Arról fog szólni, - azért jövő időt használok,mert még nincs annyi belőle,hogy egy rendes fejezetnek nevezhetnémm...(sőt,csak eddig annyi,amit ide leírtam) ..mind1. -

Hogy van egy lány. Grees.(Grész)és egy fiú.Krisztopher!:P Na,ebből másképp nem lehet kijönni - ha csak nem úgy,hogy megölik egymást - mint a szerelemmel!! Méghozzá,elég nehezen fognak ösze jönni...
Egy egyszerű kis vidéki házba költözik Grees.(egyedül él,már elérte a ,,felnőtt" kort,ezért  szülei támogatásával elköltözik)
A nagy városi lány.Képzelhetitek..^.^És itt jön a képbe Krissz!

Pár idézet,amiket csak most találtam ki,de tuti hogy benne lesznek a történetben:.

[...]Éjjszaka van.Grees az erdőben stál.Teljesen egyedül.Nyugodt.Nem fél semmitől.Csak arra koncentrál,ami a célja.Követni a furcsán viselkedő fiút.Meg kell tudnia,miben sántikál.


[...] - Vigyázz!
-Hagyj békén!Megtudom magam védeni,fogd már fel!
-Oké.Szia! - azzal otthagyta a lányt,aki épp azon egyensúlyozott,hogy le ne essen.Egy szikla peremén.
-Öm..Krissz,figyi,lehet hogy mégis..Áááá....Megengedem hogy segíts!

shinigami

Shinigami : Halálisten, a lelkekért jön a földre,hogy felvigye,vagy ha még nem boldog,a boldogság felé vezesse.Szóval : NEM angyalok,senem ördögök..és nem is szellemek.

UI:.Bocsi,ha véletlenül shiMigami-t írok,csak én véletlenül így tanultam meg....*-*

A képen Momo shinigami van, a Shinigami no Ballad című animéből.A neve is,a jelleme isbiztosítja,hogy nem csak rossz ,,kaszások" meg angyalok vannak.^^Mindenkinek ajánlom ezt az animét,rövid,aranyos,kissé ilyesztő-szomorú..~.~

 

kérdések és kételyek

  • Kérdések és kételyek

-Miért sírsz?

-Sírok,mert senki nem ért meg.

Sírok,mert nem találom a helyem.

Sírok,mert a szívem nem találja a széttört darabkáit.

Sírok,mert nem bírom visszatartani.

-Ne sírj!Én megértelek!

-Nem értesz meg.Csak gondolod.Kérlek hagyj békén!Attól,hogy még sajnálsz,nem értesz meg!Te nem mentél keresztül azon,amin én.Te nem érezted sokszor magad egyedül.Te nem gondoltad minden álmatlan éjjszakádon,amikor sírással telt az időd,hogy milyen igazságtalan az élet.És végül,neked van boldogságod.

-Bocsi!Durci-murci!!Naaaa...Ne csináld már!Tudom hogy nem gondolod komolyan! - grimasz.

-Durci-murci. Jól van.Tünés,mielőtt felrobbanok!Bey-bey!!!!Nem állok jót magamon,ha még egyszer hozzám szólsz!

-Okés-zsokés!Akkor léptem,jó bánkódást.

- Végre.-.- És lécci,ne-zava-rj-eng-em!

-Rosszúl választottad el.

-Mit érdekel engem! >.<

-És jó ez így?

-Nem úgy volt hogy elmész?! -.- Igen,JÓ EZ ÍGY!

-Mentem.

elhagyatott lélek

 

 

,Az emberek külömbözőek.Mindenki más.de ha magányos,mindenkinek ugyanúgy fáj.'

  • Elhagyatott lélek
  • érzések

 

Az erdőben sétáltam.Csak úgy.Magányosan.Mert arra volt szükségem.Végleg kivagyok.Minden rossz.Nem érzek semmit.Vége.Sétáltam,és közbe figyeltem a természete.A régi énem ugrálva és viháncolva  fényképezte volna le az összes apró ágat,a holdat...,a gyönyörűen csillogó holdat.Az állatokat,amint egy hóbagoly felreppen,vagy egy kis egér elő dugja odvából a bajszát..De ezek most mind nem érdeketek.Csak komoran néztem a földet,ahol mentem.Nem tudtam hogy hova,és egy idő után azt sem,hogy honnan.De nem bántam.Minek vissza menni?Még az erső közepén,eltévedve is jobb lenni,mint otthon, néhán ,,bizonyos ember" társaságában kivülállóként,szomorúnak lenni.

Ekkor felkaptam a fejem.Észre vettem,hogy egy tisztásra értem. Egy vonyítás..A ködből egy kutya..egy farkas alakja rajzolódott ki.Hogy milyen..

Milyen érzelmekkel teli vonyítás volt az,nem is tudom megfogalmazni. De az volt. Átéreztem az állat minden gondját. Ő is egyedül van. Kitagadták. Nincsen társa. És nem érdekli,hol van,mi lesz vele, ő csak ki akarja önteni a lelkét a holdnak!

Ekkor elgondolkoztam..A farkasoknak a hold valamiféle isten..Lehet,hogy maga a Hold az ő vezérük? A magányos Hold,aki soha nem találkozhat a Nappal?Akinek a társaságat mindössze pár mákszemnyi csillag,amiket alig ért meg?

Lehetséges.Akkor hát,én is kimondom magamból minden bajom!

-Elegem van mindenből!VÉGE! - kiáltottam olyan hangosan,hogy még magam is megijedtem kissé. - Nem bírom tovább!Mit tegyek?A szívem darabokra tőrt..Nem tudom hová menjek! Nincs hová mennem! - itt újra rám jött a sírás.A farkas figyelmesen hallgatott.Nem moccant onnan,ahol eddig állt.Nyugodt volt.A homályos este ellenére,láttam a szemében azt a csillogást.A megértés csillagát. A szeretet csillogását.Megnyugvást nyertem az égszínkék szemében.De folytattam. - Én is farkas akarok lenni!Magányos,mint a farkas.Ez vagyok én!Kérlek,Hold, halgass meg engem!Tégy farkassá!

A farkas megmozdult.Felém jött.Amikor már alig fél méterre volt tőlem,megállt és leült velem szemben.Én nem féltem.Tudom,felelőtlenség,és veszélyes egy ilyen vadállattal szemben,de nyugodt volt és békés a tekintete.Nem tudtam úgy tekinteni rá,mint egy vadállatra.

Felvonyított,majd megállt,és rám nézett.Megértettem.Azt akarja,hogy  én is kövessem.Hát megtettem. Minden keservem,minden szomorúságom, mindent-mindent bele tettem abba a vonyításba! És abban a pillanatban..Éreztem,hogy eggyé válunk.A farkas,és én.Egyszerre,mindketten teli szívből-tüdőből vonyítottunk.És nem számított a faj külömbség.Tudtuk mire gondol a másik.Amikor befejeztem,kinyitottam a szemem. El se hiszem hogyan, de teljesült a kérésem. A Hold,megadta nekem azt a kiváltságot,hogy farkasként nézhessem a világot.Ez után követtem a másik farkast.Mindig együtt voltunk.Már nem voltam magányos.Mert Együtt voltam vele. Mellettem volt.

elszakadt a húr

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

,,Könnyebb lenne úgy élni,mint a magányos farkas.Ha fáj valami,csak a holdba vonyít.És vándorol.Az ő lelke szabad."

 

,,Az élet szép.De te csak nézheted."

 

Bocsánat.Elszakadt az a húr,ami a sírásomat vissza tartja.Az a húr,ami..a fájdalmamat legyőzi.Most már nem bírom!És muszáj..muszáj valamit csinálnom!Hát..képeket gyűjtök.Sajnálom,de ezt muszáj!

Kész!Én itt és most feladom.Nehéz az élet!

Most senkit nem szeretnék látni..pontosabban hallani.Talán Kokoro az eggyetlen, aki hasonló helyzetben van velem.Ő legalább megért.Nem röhög ki,nem hülyéz le.És nem tart dilisnek.Bár nem mutattam ki,most már tudom. Fájt nekem,hogy mindig ezt mondod.Néha megértesz, néha meg nem.Én nem bírom!

VÉGE~

UI:. Írói hajlam. ^^ :) No problém!!  xD Csak akkor amikor ezt írtam,elragadott a hév. :))

Végső remény - 1.fejezet

  • Végső remény - 1.fejezet

Egy lány áll a sötétségben.Tiszta és erős,mégis rémisztően megnyugtató hangot hall.

Kicsi lány,Halott vagy.Nem élsz.Te már nem vagy ember!Közénk tartozol.Velem jössz?

-Igen..-mondta ilyedten a lány,és körbefordult.Sehol egy ember.Mindenhol Semmi van. - De gyere elő,akármi is vagy! -mondta,minden bátorságát összeszedve,és hangjába belemerítve.

-Nem vagyok ördög.Angyal .. Hát a Ti világotokba talán így neveznek..

-Akkor mi vagy?

-Én egy shinigami vagyok.-angyalod.-Tudod mik vagyunk?

-Igen.. - próbált válaszolni,de elált a lélekzete.Kilépett a sötétből egy  alak...Sötét,fekete kabát és haj hejett egy fiatal,gyönyörű fényesen csillámló fehér kabátű arany szőke hajú férfi jelent meg.

-Helló,Molly! - köszönt,és kedvesen mosolygott.

-Honnan tudod a nevem,és hol vannak a szárnyaid?!- vonta kérdőre a lány.

Az idegen felnevetett.A hangja kellemesen csengett a nagy sötétségben,ahol a ruhája csak úgy virított.

-Úgy látcik,mégse ismersz minket.A shinigamik,halálistenek.Akik a lelkekért jönnek el, a halott lelkekért.És hogy segítsék a még élőknek a boldogságukat.Nincsenek szárnyaink.Csak ha akarjuk,vagy ha hivatnak..

-Ez mind szép és jó.De akkor..Te azt mondtad,meghaltam.Vigyél el!

-Kicsi lány,komolyan ezt gondolod?Hány éves vagy?

-Igen.14.

-És ilyen könnyen fogadod,hogy meghaltál? - vágott egy grimaszt,amin arany fürtjei mégjobban szétszóródtak.

-Nincs semmim,ami maradásra késztetne.Senkim sem volt,és nincs is.Mindenki elhagyott. Az árvaházban sincsenek barátaim. Senki nem törődik velem. Hát nekem mindegy,bármit csinálhatsz velem! - mondta,és kissé elérzékenyült..Bár a sírását vissza tudta tartani.

-Bátornak mutatod magad,kicsi lány.De valólyában félsz.Nem vihetlek el.Te még élsz.Nem akarod, hogy meghalj.

-Miért nem?!Nem volt elég kín az életemben?Még most is,amikor meghaltam... - könyekbe csuklott a hangja.Nem bírta ovább.

-Nem vihetlek még el.Csak álmodsz.1 értékes éved van hátra a halálodik.Most mennem kell,de még találkozunk,kicsi lány! - elmosódott az alakja.A sötétség kezdett elhalványulni..

-Várj!Kérlek!Nem akarok felébredni! - sikította Molly,de már érezte,hogy minden hiába.

-Szerezz sok élményt,és barátot!Még látjuk egymást,kicsi lány.Ne felejtsd el! - halkan még ennyit hallott.Ez után felébredt.

-Molly!Molly!Ébredj!!!

Tenisz és *(M)*

  • Tennisz és *(M)*

Egy kis rövid bemutatás :

A történet arról szól,hogy Melinda,a segítőkész lány,és Marcus hogyan mentik meg a tenisz-klubbot,és Marcus szülei kapcsolatát.

Mert Marcus( *(M)* )szülei válni készülnek,ezért le van törve.És Melinda mindenképp segíteni akar neki,mert régóta ismeri(1 és fél éve együtt teniszeznek)és 1.beleszeretett 2.alapból mindenbe beleüti az orrát :3 (kicsit mintha én lennék..e.e ) 3.a anyukája pszihológus,az apukája ügyvéd,így jó neveltetést kapott.:D

Még nincs kész,(teljesen..)Ezért eggyelőre csak a bemutatása marad.^.^Ja,és Kokoro : ez az a történet,meg még van pá,amik kész vannak,tehát azokat is felteszem!!!^~

 

By:.Lola~

Egyedül

  • Egyedül

,Ez a szörnyű igazság.Egyedül vagyok.És senki sem tehet ez ellen semmit.Mindenki elhagyott.'

A szüleim elválnak.Apa elhagy engem.Nem lesz kivel apa-lánya napot tartsak,vagy csak úgy,eggyet kocsikázzak.. - Ilyen gondolatokkal volt tele a fejem.Amikor a parkban összefutottam az eggyik osztálytársammal, Max-el.

-Szia Karlotta! - mosolygot kedvesen

-Menj a f****ba! - morogtam.Nem értettem,mit mondott.Csak azt tudtam,hogy kívülálló neki van boldogsága.Nem ért engem.

-Mi? Jól van,ahogy el nézem valaki morcos kedvében van..-.- - és azzal ott hagyott.Én meg csak sétáltam tovább,a parkban.Míg nem elértem a közepén lévő hatalmas tó-ig.Amit egyépként mindig is szerettem,ha apával vagy a barátaimmal erre sétáltam.De most valahogy idegennek,és ridegnek tűnt.A nagy sás sok madárnak otthont ad.Kacskák,békák és  néhány kócsag is él ott.Csak nagy titokban az emberek előtt. Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve,feláltam a padról,ahol eddig ücsörögtem,és néztem a naplementét,és lesétáltam a partra.Egészen odáig,ahol a víz már súrolta a cipőm orrát.Itt levettem azt,hogy ne ázzon be.A zoknimtól is megszabadultam. Felhajtottam a nadrágom szárát,a térdemigés bele gázoltam a vízbe.Nem volt mély.Langyos,kellemes volt.A lábam alatt éreztem,ahogy apró kavicsok gördünek,a víz késsé koszos lessz,a lában hirtelen mozgásától.De engem nem zavart.Most különösen jól esett.Sétáltam egy kicsit így a vízben,egészen a nádasig.Ott megpillantottam egy kiskacsát.Egyes-egyedült,a nádastól alig pár méterre. Szomorúan,vagyis inkább kétségbeesetten totyogott az alig fél centis vízben.Ahogy jobban megnéztem,rájöttem,hogy eltörött a lábacskája.És valószínüleg fáj neki,de a kacsa mama hívja,és menni akar.Nem akarja elhagyni a csládját.Lassan,óvatosan,figyelve hogy ne keltsek nagy zajt a lábam emelésével felé közeledtem.A kis teremtés Didergett.Rám nézett,majd vissza a vizen úszó kacsa-családjára.De ahogy elnéztem,már letettek a tesójukról.Már az anya-kacsa se hívta olyan erősen..Hát igen.Amikor odértem,észre sem vett.Csak nézte a vizet,ahonnan eltűnik a családja.Megálltam,legugoltam,hogy vele egy szintbe kerüljek.Kinyujtottam óvatosan a kezem és..Meg se moccant!Ekkorra már volt annyi bátorságom,hogy mindkét kezemmel lágyan körülöleljem a kis testét.Meleg  volt,éreztem a gyors-lassú-gyors-lassú szívverését.-Elhagyatott.-gondoltam.Magamhoz szorítottam,és csak ennyit mondtam : -Megértelek!

A  kis állatka mintha ugyanezt érezte volna,kissé furcsa,duruzsló hangot kiadva összegömbölyödött a kezeim biztonságában.,Most már nem vagy egyedül.Mindig veled leszek,kishaver., suttogtam.Elindultam HAZA felé.Úgy döntöttem,rendet csináléok a családi életemben is!Ha Ritának(mert így neveztem el a kis kacsát)nem sikerlt,mert nem tehettte,nekem sikerülni fog utolérnem a családom,és összehoznom!Sikerülni fog,mert itt van Rita.

 

Vége. Ez is egy kis ,,rövidke" történet.:3 Kokoro-nak íródott.^~

Blog-Barát^~

Helló!

 

Nagyon szép köszönöm Kokoro-nak,és  Kitty-nek a barátságos kommenteket!

Úgy gondoltam,az ő ,,tiszeletükre,, írok egy kis történetet!^.^

 


 

-Lola,ne hülyülj már!!! Csak nem nézhetjük végig az egész plázát.. - mondta Kitty,miközben belépett az automatikusan-kinyíló ajtón.

-De,ma ezt fogom csinálni! - mondta eltökélten Lola. - Vagyis fogJUK csinálni,uggye??~.~

-Ah,...Jól van!

-Okés!Jujj,de boldog vagggyok! - örvendezett Lola,nem törődve,hogy sok ember jön el mellette ki-be.

Ekkor megtörtént a baj. Egy lány épp kifelé jött,és egy citromos-minyont majszolt.Valószínüleg a cukrászdából jött.

Lola nekiütközött,még ugrálás közben.a lány kiejtette a süteményt a kezéből.

-Gome!!! :( Várj,seggíítek!!!- és már fel is szedte a minyont, -már ami maradt belőle,mert fejjel lefelé ,,csapódott" a földbe-és egy manga csúszott ki a nagy zsebéből.Ezt Lola is jól láta,és el is olvasta a címet : Lov*com.Elmosolyodott.Oda adta a zavarodott lánynak.

-Semmi baj! ^~

-Várj,nem jössz vissza velünk egy sütire? Kárpótlásul.Igaz,Lola??

-Aha,szívesen meghívnánk! :D Úgyis arra készültünk..

-Jó..Ha nem gond.:) Azzal a cuccait megfogva elindult.A két barátnő követte. Kitty még csendben megjegyezte : -Lola,te mindig elrontasz valamit!!!-.- Persze Lola se hagyta : -Bocsi na!!De mi van azzal,hogy plázázunk?? Hamarosan még egy válasz érkezett: -A te hibád,de utána mehetünk. ;)

A cukrászdában megismerkedtek a lánnyal.

-Szia,az én nevem Lola, a barátnőm pedig Kitty.

-Sziaaztok!Én Kriszti vagyok!És a kedvenc sütim a citromos minyon!!! -és beleharapott az édességbe.

-Van kedved velünk tartani a plázázásban? - kérdezte Lola.

-Izé..Biztos ..?-nézett fel.Már el is tüntette a sárga kockát,most a rózsaszínen volt a sor.Ugyanis egy egész csomagot (6 darab,2 epres,2csokis,és 2 citromos)vett.

-Aha,jöhetnél.:) Az új barátság kezdete.;)

-Tényleeg???Tudjátok,még soha nem plázásztam..Legalábbis nem a barátnőimmel. - it lesütöte a szemét,és szomorúság ült ki az arcára. - Habár nincsenek is barátaim..

-Hogyhogy? - kérdezte meghökkenve,és szinte egyszerre a két lány.

-Könyv-molynak hívnak.Mert szeretek olvasni,és elég jó tanuló vagyok..Legalábbis nincsen eggyetlen 3.-om se.

-Na,ezen változtatnunk kell! - és Lola előkapta a mobilját. -Pill,mindjárt jövöök!! és azzal kiment sürgösen.

-Bocsi a barátnőmért,de mindenbe bele üti az orrát..Heves vizü. -.-'

És nagyon élénk! Ne lepődj meg,ha most is valami örültséget fog csinálni!

-Á,mit tehet?

-Megjöttünk! - állított be Lola 2 másik lány kíséretével. -Kriszti,Nikol. Nikol-Kriszti. - mutatta be az első lányt. -Sophie - Kriszti. Kriszti - Sophie. - most a második lányt is.

-Köszi Lola, nem,mi nem tudunk bemutatkozni! -mondta Nikol,és viccesen megveregette Lola válát. -Lol.xD tette hozzá.

-Na,mehetünk? Kriszti,csukd be a szemed,ki fog száradni, Kitty,ne nézz úgy rám,mintha rögtön megölnél, és csajok, segítenünk kell Krisztinek! Átalakíítáás!!!

-Okiii! - ujjongtak mindhárman.

-Na,és ők Lola barátnői.Nyugi,kifogod bírni!Én is minden nap kibirom. - sóhajtott.És vicces grimaszt vágott.

-Tőlem mehetünk.

-Jól van,akkor,mi a jelszó?

-Plázázás!!!! - kiáltotta mind az 5 lány.

Ezután sok minden történt. Lola,Krisztit húzta maga után eggyik ruha boltból a másikba. Amikor meg vmi jó cuccot talált,rögtön beküldte őt az öltözőbe. A végén,amikor már 6 üzletet bejártak, és kicserélték Kriszti csizmáját, és három szatyorral mászkáltak, leültek a pláza közepén lévő szökökút peremére.

-Lola,ez nem az a szökőút,ami....

Nem fejezhette be Sophie a mondani valóját,mert rájuk fröcskölt hirtelen a víz.Sikítva felugrottak,és jó távol a peremtől leültek egy másik padra. Sokat beszélgettek,dumáltak.Krisztiről kiderült,hogy van egy blogja,és Kokoro a beceneve.Ezen kívül hogy nagyon kedves és jófej lány,csak kissé félénk..

de a lányuk ezt észre sem vették,olyan jól szórakoztak.

-Fél hét van!!! Figyelem! - szólt Kitty

-Ah,már így elment az idő? -szomorkodott mindenki.

-Mind1,nekem akkor is mennem kell!És Lolának is!Sajnálom,vége a bulinak.De bevallom,nagyon jó volt!

-Nekünk is mennünk kell! - és elbúcsuztak Nikoltól és Sophietől.

-Köszi ezt a csodás napot! Facebook? -kérdezte Kriszti.

Ezután e-mail címet cseréltek,és megadták egymás elérhetőségét.

Ez a nap kétségtelenül mindegyik lány számára nagyszerű volt.De mégis legjobban Kriszti és Lola örült.Kriszti amiért új barátokra tett szert,és Lola amiért segíthetett neki.

 

Vége.^.~

Remélem tetszett



2.

Feedek
Megosztás
HTML
Powered by Blogger.hu