Hoy,minnasai~
Lola jelenleg a fellgekben van,végre újra zene.. *-* Mivel kapott egy "átmeneti-mp3"-at. ((: És ezért egy történettel kedveskedik,mert már olyan rég óta nem is írt..
Hogy miért? o_o Egy szó : iskola. Brrrrr... Q_________Q   és a hozzátartózójaa : dolgozat.. BRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRR ... O____________________________________O



Valaki állt az esőben.
Valaki arcáról cseppek gurultak lefelé,csak azok lecseppenése látszott,ugyanis a hajzuhatag eltakarta arcát.
A valaki mellett álló fiú vizslatta a valaki szőke haját,melyben kék tincseket fedezett fel.Próbálta megtaslálni valaki szemeit.
-S-ssajnálom a-amit aa su-suliban mondtam.Kérlek v-vedd semminek! - szipogta valaki,kisöpörve a haját arcából,hogy felnézzen,de meglepetésére a fiú szemeivel találta szemben magát.Azokkal a kékes zöld szemekkel,amik miatt sokat veszekedet tönmagával.
-Nem szeretném semminek venni.. - mondta,és elfordult,mert nehezen bírta a lány könnyes tekintetét. - Ne sírj.
-Gy-gyengék az idegeim.De látod,ezek már csak e-esőcseppek... - mosolyodott el félénken a lány,és a fiú közelségétől hirtelen felmelegedett.
-Hát persze. - mosolyodott el a srác is.
-Áhh,francba is,azt reméltem,hogy mint a filmekben,most el fog állni az eső.. - motyogta a lány.
-Kéred a kabátom?
-Köszönöm,de nem. - tett egy lépést előre a lány.
-Oké,akkor gondolom az esernyő sem érdekel,muhahaaaa
-Héééé!!! - állt meg,majd hátrált a fiú mellé,aki addigra már kinyitotta az esernyőjét.
-Az enyiiim!! - futott el
-Francot,egy szerencsétlen lányt hagynál megázni???? >o<" - futott a fiú után a lány.
-Hát persze! - vihogott az - Már amugy is mindegy ..

Így máris jobb. - gondolta a lány később a fiú és az esernyő biztonságban hazafelé menni.Az eső még mindig istenesen esett,de valahogy ez pont nem érdekelte.

*Előzmények*

/5.órai szünet/

-Ai-kun! - álltam meg mögötte.
-Hm? - fordította felém a fejét
-Én..én..Szeretlek! - kiáltottam,és a bátorságom eddig tartott.Kifutottam,és beszárkóztam egy wécé-fülkébe.
Nem..nem..hogy lehettem ennyire hülye?Mi lessz holnap?És holnapután?Hogy fogom elkerülni?Mögöttem ül!!!!!!!!!Még meg sem vártam a válaszát....Hülye vagyok!Hülye!Hülye!! - ütöttem a kezével a fejére
-Hikaru! -hallottam a barátnőim hangját.Miért van az,hogy rögtön tudják hol vagyok?? >< Ezen még sírva is nevettem.
-Hikaru-chiii!! - kopogtattak minden ajtón,majd elém értek.
-Nem megoldás benn bőgni!
-De.
-Mindjárt jön a tanár,ha feltünt volna,becsöngettek.
-Szóljatok hogy szarul vagyok,haza megyek!Bezárkozóm a szobámba,és kisem jövök soha többé. - suttogtam.
-Na áljunk csak meg! - szólalt meg Inori-san,akiről tundni kell,nagyon nem bírja a szenvedéseket - Most komolyan fel akarod adni??Hova tűnt a régi lelkesedésed?Az erőd csak eddig futja?Tudod mit?Menj a francba haza! - ajtó csattanás.Ezek szerint kiviharzott dühösen.Remek.Bár,megérdemlem.Már nem sírtam.Kinyitottam az ajtót.
Yuki-chan azonnal megölelt,a töbiek pedig biztattak.
Visszamentem a terembe,és leültem a helyemre.Mintha semmi sem történt volna,úgy kezeltek.Vagyis sehogy.Ai rám se hederített szünetekben,órákon pedig szétperzselt a tekintetével,nehezen álltam meg hogy ne nézzek hátra.Valamit tennem kell.
Az utolsó szünetben találtam megoldást.Suli után megmondom neki,hogy az egész hülyeség,hagyja a fenébe.Remélem megérti.Csak megérti!!!>O<


/Suli után./
Futottam.Ai-t egyszerűen szem elől veszítettem.Hogy tud ilyen gyors lenni?És még esik is..És én miért érzem,hogy nem csak az esőcseppek áztatják az arcom?Miért vagyok ilyen gyenge?Nem..nem szabad lelassulnom..