Esett a hó..az erdőben,japán legvégén,egy ici-pici falucska erdejében.
Egy lány zokogott,-egymagában,és várta hogy megfagyjon.A tél,-mintha teljesiteni akarná ezt a kivánságát -,apránként belepte.




Hányszor elképzeltem ezt a pillanatot..Meg elmodtam..Leirtam..Megformáltam..Minden lehetőséget képve vettem,és rájöttem;igyis-úgyis sirni fogok.Szóval már otthon kisirta magam,hogy ne kelljen Kaito előtt szánalmassá tennem magam.
-Kaito!Várj máár!! - kezdtem hazafelé menet.Mint mindig.Ő épp azzal szórakozott,hogy ösvényt készitett a hóban a lábaival.
-Tudod,van valami amit el kell modanom.

-Ha a kis pandás tollról van szó,ne aggódj,megtaláltam.
-Tényleg? - csillant fel a szemem,és egy percre el is felejtettem mit szeretnék.
-Ühüm.Tessék. - húzta elő a kabátj zsebéből. - Nem kell még egyszer bocsánatot kérned,már megtetted egymilió huszonyolcezer hatszázhatvanhatszor! - paskolta meg a fejem,én pedig zavarba jöttem,-mint mindig,-és elkezdtem pattogtatni a tollam végén a pandamacim fejét. Szegényke..Miken ment át!Dehát őt Kaito-kuntól kaptam ezért szent és erekje! ><
Megálltam,és megvártam mig ő is megáll,s visszafordúl.
Jeges szél fújt.
Visszaemlkeztem a darumadarakra..amiket hónapok óta hajtogatok..az 1000 darumadárra,miközben közöttók ülök,és azt szorongatom,amit abból  a meghivóból készitettem..
Kaito-tól kaptam,és egy Akarahi Momo jegy volt.Emlékszem,rám kacsintott,én meg értetlenül néztem rá.Aztán elővett a zsebéből mégeggyett,és meglengette.   - Ne félj,eggyütt megyünk!Soha nem hagynám ki a Kattot! - igen,meg kell jegyeznem,akkor nagy Katto-fan volt,-ami egy rock eggyüttes,és inkább hörgés,mint rock,de a fiúk nem igy látják..-.- - és kierült,hogy Momo előtt ők lesznek a nyitó zenekar.Hát persze! - gondoltam akkor - a saját érdekében hivott meg!!!A kis mocsok!
De a koncerten minden meváltozott..vagyis az elején.
A Katto nem túlságosan kötött le,szóval elmentem a büfébe.Sajnos nem egyedül.Rossz fiúk követtek,és én nem tudtam mit tenni,-sarokba szoritottak.
És akkor jött Kaito,és elrendezte a három balfék képét!Azután kaptam egy aggódó korholást,és onnantól az egész konzerten át fogta a kezem.
A fuvallat felkapta a hajam,-hópelyhekkel diszitette,és továbbment Kaito felé.
-Kai..to..Sze..retlek - hallottam még erőtlen hangom,és minden elhomályosult.
Sirtam.Nem tudom,mit válaszolt KAito,de sirtam.És valami nem volt rendben belül..Talán a szivem?Nem..nem tudom..
Amikor kicsit magamhoz tértem,Kaito ölelt,és folytonosan azt motyogta : -Ayame..Nem szabad elmenned..Ayame..
Észre vette hogy megmozdultam.
-Már kihivtam a mentőket.És amit az előbb mondtál,kérlek..
-NE!Ne is mond ki! - futottam el,befordultam egy utsába,átugrottam egy falon,átmásztam egy keritéslyukon,s futottam.
-A kivánságom..A darumadarak..Mind elvesztek..Semmit sem értek! - kiáltottam zokogva.
Nemsoká az erdőbe értem.

Nehezen kaptam levegőt.Szoritott a tüdőm,de figyelmen kivül hagytam ezeket a fájdalmakat,csak Kirito arcára koncentáétam,és hagytam,ogy miközben sirok,belepjen a hó.
Miután már a teljes testem átvagyott,és  könycseppek is megfagytak,amik az arcomon gördülteklefelé,a meleg kabátomra,ami már tiszta viz volt,a rajta elolvadt hó miatt..A hátamra fordultam,hátha lehülök.Szaggatottan lélegeztem,havat nyeltem az egész testem forró volt.
Térdelő tartásba támaszkodtam,és kezemme törülgetni kezdtem a forr könycseppeim,amik a jeget is elolvasztotta.
És vártam,mikor érkezik el a vég.
De nem ő jött.Hanem Kirito.
-Ayame! - futott hozzám,és azonnal szorosan átölelt. - már mindehol kerestelek!Olyan forró vagy..Ayame..Ayame.. Iriss Hercegnőm!* - kiabált,de nekem a szemeim lassan lecsukódtak..Átengedtem a testemet maró fájdalomnak magam.
*Megjegyz.: Ayame = Irisz
Amikor felkeltem,erőtlennek és összetörtnek éreztem magam.Egy fehér szobában voltak,a testemből csöve lógtak ki.Körülöttem orvosok és ápolónők sürgösködtek,váltották egymást.
-Kai..to? - nyögtem fel,mert mást nem tudtam.
-Doktor úr,megszólalt! - kiáltott fel a mellettem jegyzetelő ápolónő.
A fehér köpenyes emberke odajött hozzám,és lázmérőt dugott a számba,majd kivette,és hm-hm-üzött.
-Kisasszony,ez ég mindig túl magas! 40 fokos lázzal..csoda hogy az előbbit túlélte! - majd beszélt valamit a többi köpenyessel,és én elálmosodtam.
Álmomban nyár volt,szalmakalapban és lenge ruhácskában futottam egy gyönyörü,kis,otthonos ház kertikapuja felé,ahol belépve megpillantottam uticélom,-a kék iriszt!Odaszaladtam,hogy megcsodáljam.A házból Kaito lépett ki,és én boldogan átölelve üdvözöltem,elujságolva hogy kinyilt a virágunk.Ő is nagyon boldog volt,és azt mondta,hogy keljek fel...Várjunk csak,ez nem Kaito!Ez valami más hang..Neeeee!!!!
Az álom szertefoszlott,és ismerős fájdalom hasitott a szivembe.
-38 fokos láz!Még mindig nem a legjobb,de sürgösen meg kell operálnunk.Jó reggelt kisasszony !Látogatója van!
-Kaito?
-Nem,az úrfit le kellett ültetnünk,túlságosan felizgatta magát.Be akart jönni amikor látta a szivverése leállását.
Kinyilt az ajtó.A szüleim léptek be,kisirt szemekkel.Hát,volt kitől örökölnöm.
-Kicsim,hamarosan találkozunk!És azt a fiút pedig kidobtuk,ne aggódj!
-NE!Kaito! - sikitottam fel,és kiugrottam az ágyból,kirántva magamból néhány tüt,és magammal vonszolva a levegővel teli palackot.Mindenki próbált megállitani,de gyors voltam,és  kijutottam. Nem láttam magam mögött a vért,ami a tük helytelen kihúzása miatt keletkezett,nem éreztem,hogy egyre több vért vesztek,csak Kaitot láttam.Odarohantam hozzá.
-Kaito!Mond...
-Szeretlek,Ayame! - csókolt meg.Csókja édes volt,mint a méz,ölelése lágy volt,és úgy éreztem a testem majdnem összeroppan..Majd végleg eltünt minden.




-Ayame..Ayame..AYAME! - kiabálta Kaito,és minden orvos kicsődült.





Ayame Takashi,sújos tüdőbetegségben,45 fokos lázban meghalt. - jegyezte fel a főorvos lehorgasztott fejjel.
-Uram,kérem engedje el. - mondta végül.
-Nem,soha nem fogom!
-Ő már elment! . mondta a legközelebb álló ápolónő.De Kaito még mindig szorongatta a csukott szemü lányt
-A te hibádból!- orditotta bőgve Ayame anyja,férje vállán sirva.
Kaito megszoritotta még egyszer a lán kezét,és elment.




''Soha nem találtak rá a fiúra,akinek a barátnője december.05-én tüdőbetegségben meghalt.Eggyes feltételezések szerint öngyilkos lett,de a holttestét még azőta sem találták meg....,,



Eggyütt kóborolnak az örök mezőkön kéz a kézben boldogságban/Nem törődnek az élet gondjaival,mert ott vannak ők a saját világukban/Ahol csak egymásé lehetnek/És egymásra lelhettek!

The End