Bloody Moonlight - Véres Holdfény

- Mutasd meg az utat min tovább léphetek.. Mely kivezet a
sötétségből,melybe szívem zárt! Mutasd meg, és vezess ki kérlek.. Ez az eggyetlen kívánságom. - nézett fel a vérvörös szemű lány, s hófehér haját a hold fénye vakítóan fényessé tette. Egyben megvilágította mellkasán összekulcsolt kezein a vért, - a friss vért.. s a körülötte lévő vértócsákon tükrözte magát,el nem felejtve a holt emberek fehér arcát is felfedni. Mindig is ezt csinálta. Miután megölte az embereket,imát mondott a holdnak. Mert érte csinálta. A hold miatt ölt.
- Anya, apa.. Bocsi. - mosolyodott el, és a hold elbújt látványától egy kósza felhő mögé,-sötétbe áztatva a lányt,-mintsem tovább fényesítse a gyilkos mosolyát.
Felállt,és otthagyva "családját" a vörös udvaron bement a házba.
Az éjjszaka csöndjét csak a szomszéd macska nyávogása törte meg,aki kiszabadulva a házból járta a környéket szórakozást keresve.
A lány hamarosan visszatért, -kezében egy égő fadarabbal.
a kályhából merítette a tüzet-,a kályhából,-ami nemrég még egy békés család házát melegítette.
- Mindig azt hajtogattátok, hogy halálotok után hamvasztást szeretnétek. Hát tessék! - dobta a fát a férfi, - kit régen apjának hívott - unalmas kockás kék ingjére. A lángok élvezettel emésztették fel az anyagot,majd az alatta lévő ember is.. Terjedtek.. és egyre csak terjedtek. Néha megvilágították a lány szemét,amiben ugyanolyan tűz égett mint amilyen látvány tárúlt elé.
Amikor a két emberből nem maradt más,mint egy láng-gömb,a lány visszament a házba,és becsukta maga mögött az elhúzhatő üvegajtót.Amint becsukta,az ajtó kattanását, - becsukódását jelentő hangját,-követve elkezdett havazni.
A fehér havat a tűz alig bírta lenyelni; - egy ideig hadakoztak egymás ellen, végül az egyre gyorsuló tömeges hópillék győzelmet aratva lassan-lassan, néhány társukat elvesztve, de sikeresen eltűntették a vörös füsttengert. Alatta nem találtak mást,csak port, és szürke szenet,így békésen hullottak alább, folytatva természetes menetrendjüket.
És eltemették a bizonyítékot, -a tetemeket.. A vért.

A lány eközben pakolt.
- Meddig aakrod még ezt csinálni..Várjunk csk,hogy is nevezted itt magad?Ah,megvan!Mayabi...? - kérdezte hirtelen egy hang,a lány pakolását megszakítva,-de csak egy pillanatig,amíg szemével páztázta,és rájött hogy én vagyok.
- Ameddig Ő akarja. - válaszolt,és ügyet sem vetve véres kezére tovább pakolt a bőrönbe.
- Nem lenne egyszerűbb, ha velem jönnél? - tettem fel a kérdést, - vagy századszorra.
- Nem. - felelte szintén vagy századszorra - Elküldtetek. - hangja keményen és szívtelenül csengett - Azok küldtek el, bukottnak neveztek.Tudod hogy hívtak.. - nézett maga elé,és próbáltam a vörösen izzó szemében az érzékenység csöppjét megtalálni,de üres volt. Becsukta a bőröndjét, amiben ruhák helyett palackok voltak.
Minden palackba egy emberélet fér. Miyabi-nak, vagy ahogy én ismerem, Maymoon-nak csak ez számított ebben a világban. Eljátszotta az emberek előtt a kedves, önzetlen árva kislányt, kivárta a legjobb alkalmat, a teliholdat, hogy a hold is lássa, és megölte őket. A puszta két kezével, még mindig mosolyogva.
Ez volt ő.
A Bukott Angyal Lelke;
Datenshi. ( Jelentése .: a Bukott Angyal)
Ugyanis ő csak egy lélek volt, soha nem is volt semmi más. Erre teremtették. Jóra. De rosszúl sült el a dolog..
Az, hogy a földre érkezett, csakis megszállással lehetséges. Bevallom,én is ezt használtam. De csakis azért, mert más választás nincsen. Hacsak nem akarok testelenül és láthatatlanul lélekként bolyongani. És gondolom rájöttetek, hogy ez a választás nem túl muris...
Mint kitalálhattátok, Angyal vagyok. Nem, én nem vagyok Bukott. Hogy kerültem ide?
Maymoon (az igazi neve,de azóta több gúnynév, névváltoztatás és a többi történt vele,s már lassan elkezdte elfelejteni valódi nevét) valamikor a legjobb barátnőm volt. Ezért döntöttem úgy, hogy követem.
Nem számüzettem magam, - bár megtehettem volna.Csak munkát váltottam. Eddig az volt a dolgom, hogy hálóval járkáltam fel-alá és elkaptam az elkószált halotti lelkeket.
Most pedig gyógyítanom, - illetve ha mást már nem tehetek, takarítanom kell. Embereket. Amolyan doki lettem.
Legtöbbször Maymoon-t követem, mert mögötte áll a legtöbb haláleset.
Furcsa szokásai vannak itt a földön. Miután megöli a csládját, fogja magát és elmegy egy bálba.Ugyanabba a ruhába, - már évezredek óta.
És ugyanazzal a férfival táncol, - évezredek óta.
Látszik, hogy szerelmesek. Csak azt nem értettem meg soha, hogy mi történik. Amikor lejárt a bál, a rejtélyes férfi eltűnik, ahogy Maymoon is, és ő új életetkezd, valahol messze.
Persze előtte leadja a szállítmányát Azoknak. A Feljebbvalóinak.. Nem is akarok róluk beszélni.


A lélek megmarad, az ember elhervad, - sok szív nem tart örökké, csak az igaz lelket hordozóké.