Lehetetlen időzítés

Küszöbön álló probléma vagyok - mit kezdesz velem?

06.Lehetetlen időzítés - A Rejtéjes fiú

Amikor hazaértünk a bevásárlásról,elkészítettük a pizzákat.Aggódtam most már nem csak a kutyám miatt aggódtam,hanem apa miatt is.

,Valyon hol lehet ilyen sokáig?Már egy órája vissza kellett volna jönnie!'

-Kész a pizza!

-Látom anyu!Szerinted apa hol lehet?

-Hamarosan megérkezik..

És mint végszóra,valóban betoppant apa.Nathalit vezetve  pórázon,akinek egy varrásnyom vol a nyakán.

-Megjöttem!És Nathalie is!

Belépett a konyhába,és mosolygva levette a pórázt a kutyám nyakáról.

-Bocsánat a késésért,csak még el kellett menjek az állatorvoshoz.Csúnyán megsebesült.. - és ekkor anyura nézett.         -Lenne egy kis mondani valóm ezzel kapcsolatban,Leila,kérlek vidd fel a szobádba Nathaliet,pihenésre van szüksége.

,Okéé..Tehát valami baj van..'

De azért felmentem az emeleten lévő szobámba.Gondoltam,végre elbúcsuzom a szobámtól.

Miközben felmentem,és ,búcsuzkodtam, egy kavics pattogására lettem figyelmes. Kinéztem,és legnagyobb meglepetésebre azt a fiút láttam.Az álmomból. ,Ne-nem lehhet..őő?  -Ki?-kérdezte a fejemből egy kiváncsi hang.

Kinyitottam hát az ablakot,és kiszóltam : -Szia!Mit csinálsz itt?

-Kérlek engedj be!Szükségem van .. ekkor elemelte a kezét a váláról,és láttam,hogy sebesült.Vérzett.Erősen.

Tudtam,hogy a szüleim nem engednék hogy idegent hozzak be a házba.Ezért lementem,és a hátsóajtón keresztül kimentem az utcára,ahol a fiú ücsörgött,a járda peremén.

05.Lehetetlen időzítés - Kutya a pácban!

Már egy ideje vártam szótlanul sétálgatva Nathaliet,a kutyámat.Körbe néztem.Nem értettem,hova bűjhatott el egy mezőben?És ekkor meghallottam egy halk nyüszítést.Ekkor keztem el jobban aggódni.Mi baja történhetett?

Futni kezdtem a mezőn.-Nathalie!Hol vagy?Gyere ide! - hívtam. De semmi nem történt.

Ekkor már a szüleim is segítettek a keresésben.Apa füttyentett,anyu pedig kedvesen hivogatta.És csak mentünk a mezőn.De sehol nem találtuk.

Ekkor újra meghallottam a panaszos és halk nyüszítést.

-Az erdőből jön! -és meg sem várva a szüleim válaszát,oda siettem.

Elfehéredett arccal néztem a földre.

,Vér.Vörös vér.Ami csak eggyet jelenthet..Hogy Nathalie ..'

-..Bajban van! - mondtam ki hangosan,mert hallottam hogy a szüleim mögém lépnek. -Meg kell keresnünk!Mi van ha nagy baja van..?És ha ...

-Nem lesz semmi baja!Leila,nyugodj meg! - fogta meg a karom anya.

-Én bemegyek,te vidd haza Leilát! - mondta apu,és egy pillantással mondott valami mást is anyukámnak.

Én nem értettem,de nem is nagyon foglalkoztam vele..Annál nagyobb bajom is volt.

-Értem.Menjünk haza!Ki kér ebédre Leila & Anyu féle pizzát?

-Én! - tette fel a kezét apu.

-És én is!- ismételte meg anyu.

-Jól van..-szipogtam. - De csak ha apa megtalálja az én kis Nathaliemat!-néztem apa után,aki bement a sűrűbe,a vérnyomokat követve.  -És előtte bevásárolunk. -tette hozzá anyu.


04.Lehetetlen időzítés - A Napfelkelte

Vasárnap.02.

Az ébresztőórámból szólt a Karib tenger kalózai induló dala.Álmosan kinyomtam,és ránéztem a kijelzőre. Hajnali 05.30. Mii?? Hiszen én fél hétre állítottam be..

,Aludjak tovább,,,vagy...Keljek fel?Aludni,vagy nem aludni?Ez a kérdés,mit válasszak?-kérdeztem viccesen magamban'

Végül úgy döntöttem,felkelek.hisz sosincs korán pakolni,és még el kell búcsuzzak a háztól is..Igazából semmi dolgom nem volt ma,csak szerettem kiülni az erkélyre néha,és a napot nézni,amint felkel.Ezt -ha utoljára is - de meg akartam tenni ma .

Már jóideje ücsörögtem oda kint,mivel apu nyitott ki az ajtón.

-Már ilyen korán felkeltél?Nem kéne pihenned?

-Hát tudod..

-Igen,tudom,izgulsz.De attól még..Ah,mindegy,jól van ez így..El akarsz búcsuzni a napfelkeltétől..És az itteni élettől..

- ,,Mikor elmész,és félsz,az a legjobb,ha tudod,hogy semmit nem hagysz ott,és békével a lelkedben távozol."

-Nagyon szép,ezt te találtad ki? - kérdezte apa.

-Igen.Ma reggel,amikor ránéztem a napra,ezek a sorok vésődtek belém.

-Az én lányom! - mondta apu,miközben visszament hogy kávét készítsen magának.Én is követtem,úgy döntöttem abba hagyom a sütkérezést.

Miután anyu is felkelt,elmentünk egy sétára a városba,kutyánkal,Nathalie-val.

Nathalie egy életvidám retvieder szuka.A szüleim tavaj karácsonykor vették nekem,mert nagyon szerettem volna egy kutyát.Hát megkaptam őt.

-Hozd vissza! - kiálltottam,és eldobtam a játékát amikor a réthez értünk.

-Valyon hogy bírja majd ki nélküled?- sóhajtott anyu,és apu egyszerre. - Mindig megszokta,hogy te adsz neki enni..reggel elviszed sétálni..Mi csak amolyan ,másodrendű gazdik' vagyunk számára..

-Hát igen.-mondtam elkondolkodva,és a cipőm orrát néztem,vártam hogy visszahozza a botot. - Bárcsak elvihetném őt is!




03.Lehetetlen időzítés - Az első oldal

,Az első oldal az iskoláról..Hát nem egy biztos,szívesen emlékszem mindig vissza azokra az időkre.'

Szeptember.01.Szombat

-Leila!Leila!Figyelsz rám? -kérdezte anyu.

-Hmm..Igen,anyu?-néztem rá.

-Figyeltél amit eddig apáddal elmondtunk?-szegezett rám egy kissé félelmetes tekintetet.

-Ii..igen.. -mondtam. ,Legalábbis asszem'

-Akkor mi lesz hétfőn az új iskoládban,az első dolgod?

-Hogy lejelentkezzek az Ofö-nél? -néztem rá gondolkozva.

Lemondóan sohajtott,majd rámnézett. -Na jó,akkor majd az osztály főnökin remélhetőleg elmondják neked.

Ez jellemző volt anyura.Ha egyszer nem értem,hagyja,had magyarázza el más!Szóval..mondhatjuk...letesz róla hogy megértsem.

-Oké!Akkor ma elmegyünk látogatóba? -kérdeztem.

-Leila!Már tegnap is ott voltunk!ÉS az előtt is!Nyugodj meg,hétfőtől sokat lehetsz ott!Csak bírj ki még egy napot!

-Jól van..Csak úgy szeretem..Gyönyörű,régi és minden benne van amit kedvelek..Vizköpők!Torony,,Rejjtélyes sötét helyek..

-Az utolsóról le is tehetsz,most mondom! - figyelmeztetett apu,mikor bejött és elcsípte a mondatom utolsó felét.

Épp a kocsiba pakolta a cuccaimat.Már ha cuccoknak lehet nevezni egy rakás könyvvel teli dobozt..

-Kicsim,biztos vagy benne hogy inkább nem a ruháidat szeretnéd vinni egy bentlakásos iskolába? - Mint más  normális gimnazista lány..-tette hozzá halkan,de én meghallottam.

-Igen!Kár hogy a többi könyvem nem vihetem..Azért viszek elég ruhát is persze!Mint a ,normális' lányok.  - néztem rá rosszalló tekintettel.

-Jól van,jól van!Ha az én herceg kisasszonyom ezt szeretné..hát legyen. - mosolygott anyura.

-Apu!Kérlek..

-Jó,tudom hogy ez neked már ,ciki'..De nekem mindig is a kis hercegnőm maaradsz! -azzal bepakolta az utolsó dobozt is a csomagtartóba,és lecsukta.Bár még nem volt vasárnap,én ragaszkodtam hozzá,hogy minél hamarabb kész legyünk.Hogy az utolsó itthon töltött pár órát(mert délután már megyünk a Flower Gimnáziumba!)arra áldozhassuk,hogy búcsuzkodjunk,és én még egyszer átnézzem,minden fontos dolgom be van-e pakolva.

A nap többi része unalmasan telt.Én olvastam,vagy épp unatkozta,miközben a szüleim a házirendet bújták,és néha felolvastak egy-egy pontot.Amik ,,szerintük" nekem is szólnak.

Ilyen volt "szerintük,, villanyoltás este 10-kor.És a ,tilos bármilyen nem az órához tartozó tárgyat az órákra behozni.'.A többire nem nagyon figyeltem,de a szüleim ezeket ,többször'(kb. vagy 100-szor)elismételték.Így kénytelen voltam megjegyezni.

Este későre már minden cuccomat felsorolták,megmutatták,és azon vettem magam észre,hogy épp egy Flower Gimis csuporból iszom a teámat..Ez még nekem is sok volt egy napra,ey iskolától..Így miután vacsoráztam,felmentem,és késő estig(amíg el nem aludtam a könyven)olvastam.Én így leplezem a steresszet.Holnap izgalmas nap lesz!Nem akarok hulla fáradtan megjelenni..Új iskolába megyek,így szeretnék jó benyomást kelteni mint a tanárokra,mint a diákokra..Főképp azért,mert a szüleim szerint ,,barátkoznom " kell..És ebben nem találtam semmi kivetnivalót,így  elfogadtam.Csak arra vagyok kiváncsi,sikerülni fog-e...Nem tudom még mire számíthatok.De ezen már nem sokat gondolkoztam,mert elnyomot az álom.

 

Álmomban az gimnáziumban jártam.Késő délután volt,a nap már csak halványan világított.Csak mentem,egészen a rózsás kertig.Ott mintha hívott volna,egy sövény mögé mentem.Ahol megpillantottam a legszebb virágot : a fekete orchideát.Csak egy tő volt az egész rózsáskertben.Nem is értettem hogy került oda,de akkor és ott nem gondolkoztam.Valahogy azt érezem,hogy az orchidea az enyém.Meg kellett szerezzem.Erős vágy irányított.De még mielőtt elérhettem volna a virág szirmát, egy fiú szólított a nevemen,és felé pillantottam.Nem ismertem meg,de ő ismert engem. ,-Leila!Állj! -kiáltotta.,
És ekkor megszakadt az álom.


2.

Feedek
Megosztás
HTML
Powered by Blogger.hu